Tényleg gyűjtöttek pénzt a magyarok Isaura felszabadítására?

Most, hogy indul az Izaura TV, pillantsunk vissza a nyolcvanas évekbe, amikor a magyar háztartások legalább felében ment a Rabszolgasors, milliók drukkoltak, hogy a szegény, fehér rabszolgalány, Isaura szabad lehessen, a gaz Leoncio meg megkapja jogos jussát. De tényleg gyűjtöttek volna nem konvertibilis forintot egy képzeletbeli, 1800-as években élt, kitalált karakter felszabadítására?

1986 környékén ment itthon a Rabszolgasors, jellegzetes zenéjével hamar a nézők egyik kedvence lett, de tegyük hozzá gyorsan, ez olyan korban történt, amikor még igen korlátozottak voltak a szórakozási lehetőségek, nem 105 magyar nyelvű csatorna ontotta magából a filmeket, sorozatokat (néha már az amerikai vagy világpremierrel egy időben.)

Akkoriban másfél tévécsatorna volt,

heti hat nap adással, amit a mai fiatalok nem is érthetnek. Állítólag a hétfői adásszünet Aczél György találmánya volt, és csak 1989 januárjában szűnt meg.

Isaura nagy sztár volt itthon

Isaurát a brazil Rede Globo engedte szabadjára, 1976 októbere és 1977 februárja között, rejtély, miért épp ezt vette meg az MTV tíz évre rá, és nem valami modernebb telenovellát: nem állítható, hogy a gyarmati, dél-amerikai idők, az ültetvények világa nagyon közel állt volna a késői államszocializmus magyar emberéhez.

Az Escrava Isaura című Bernardo Guimaraes-regény adaptációja volt,

Herval Rossano és Milton Goncalves rendezték. A tévés verzió főszereplői közül Lucélia Santos, Rubens de Falco biztos sokaknak beugrik.

Ha valahol, baráti beszélgetés során szóba kerül a telenovella, biztos akad valaki, aki röhögve megjegyzi, hogy milyen ember már a magyar, hogy pénzt gyűjt egy fikciós figura felszabadítására, illetve a derék Esmeralda szemműtétjére (ő egy másik telenovellában volt jóval később, egy vak lány, aki persze visszanyeri a látását, így megvan a latin-amerikai sorozatok hepiendje is). De tényleg gyűjtöttek jó magyar forintot a magyar nyugdíjasok jó száz évvel később, hogy az 1875-ben romantikus regényhősként született Isaura szabad ember lehessen, és ne egy ültetvényen kelljen szenvednie?

Több asszony próbálkozott

Isaura, azaz Lucélia Santos járt Magyarországon, többek közt a Skálánál is forgattak vele. Takács Ildikó, akit a Magyar Reklámszövetség örökös tagnak választott, az Origónak elmondta, hogy borzasztó nagy siker volt akkoriban a Rabszolgasors, minden utca kiürült, amikor ment. „Repülővel vittük Halasra, a csipkegyárba, ahol több asszony jött adakozni, hogy szabadítsuk fel őt,

de persze nem fogadtuk el a pénzt.

Elvittük a színésznőt a Skálába, dedikált is. Nem igazi reklámfilm készült, mert az milliókba került volna, hanem egyféle referenciafilm lett belőle. Sandokan főzött az MTV-ben, ahogy Isaura is. A legédesebb viszont az volt, hogy amikor leszállt a repülő, baromi nagy hó volt Pesten: odarohant Lucélia gyereke, aki Brazíliában soha nem látott még havat, és elkezdte enni, mert azt hitte, fagylalt" – mesélte.

Lucélia Santos Magyarországon

Sandokan, azaz Kabir Bedi Trabanton menekült az ünneplő magyarok elől, de Tony Curtis is felbukkant skálás reklámfilmben. „Demján Sándor nevében hívtuk meg, amikor nyílt a Skála Metró. Curtisnek akkoriban nem volt sok haja, utána ültettek be neki hajhagymákat. Ott volt minden magyar filmes gyártó, rendező. Ma már óriási pénz lenne idehívni ekkora sztárokat, de akkoriban az MTV és a Skála közösen fizették őket. Érdekes világ volt, briliáns figurák jöttek ide, a magyar ember meg nagyon hálás volt akkoriban a nagy sztárokért."

Elmeszociális otthonban is adakoztak

De térjünk vissza Isaurára: Takács ott volt vele, de szerinte csak pár csipkegyári asszony ötlete volt az adakozás, ami nem valósult meg. 1986 végén Árkus József egy újságcikkben már írt erről az akcióról, amely aztán jó városi legendaként elterjedt.

Lucélia Santos mostanság

Az Urbanlegends.hu is utánament az esetnek, annyira vicces és elszomorító egyszerre. Több említést is találtak, például Detre Annamária, aki Isaura magyar hangja is volt, arról mesélt, hogy egy turnén valaki a kezébe nyomott 300 forintot erre a célra; a felajánlást árnyalja, hogy

mindez egy elmeszociális otthonban történt.

A 300 forintot Detre állítólag az otthon igazgatónőjének adta, aki betette a kávépénzbe, de mivel itt-ott elmesélhette a sztorit, ez önállóan életre kelt. Tehát a csipkegyári asszonyoktól függetlenül is volt adakozó, igaz, sajnos nem épelméjű.

Fogadásból terjesztették?

Volt, aki egy 1986-os lemezt említett: a bakelit kislemez egyik oldalán a Detre Annamária által felénekelt, Rabszolgasors című dal szerepelt, a másik oldalán pedig állítólag a sorozat főcímdala. Akadtak, akik kisiskolásként osztályfőnöküktől azt a feladatot kapták, hogy az Isaura arcképével ellátott sportsegély-lemezzel házaljanak, szerinte ez az akció is hozzájárulhatott a pénzgyűjtős legenda kialakulásához, terjedéséhez – írta a legendavadász oldal.

Egy másik verzió szerint egy poén következtében terjedt el ez a legenda, ugyanis két tévés kolléga fogadott egymással arról, hogy egyikük el tudja-e terjeszteni a pénzgyűjtés legendáját. A sztori szerint egy közönségtalálkozón mesélt róla, és innen terjedt el az egész országban. Mindenesetre a magyarok nagylelkűségének (és végtelen naivitásának) híre a brazil színésznőhöz is eljutott, mosolygott is ezt hallva.

-------------

UPDATE: „A halasi csipke 2014 óta hungarikum. A csipkét kézzel varrják, nem gyárban, és nem nagy mennyiségben. Egy csipke elkészítése olykor évekbe telik és egy drágább autó árával vetekszik" – írta egy olvasónk a cikkre reagálva.

„A színésznő a halasi kötöttárugyárban is járt, a gyár vélhetően erre vonatkozna. A Csipkeház művészeti vezetője szerint a gyűjtés legenda. Ezt a kötöttárugyár akkor igazgatójának fia is megerősítette. Sem a Csipkeházban, sem a gyárban ilyen nem volt" – tette hozzá.