Kállay-Saunders András: Az álmom magyar színekben megnyerni az Eurovíziót

Jön A Dal második elődöntője, szombat este lesz képernyőn. A Running 2014-ben a kiváló ötödik helyet szerezte meg az Eurovízión, Kállay-Saunders András most a 17 című dallal próbál kijutni. A sajtótájékoztató napján kaptuk el három kérdésre.

Miről szól a 17?

Én minden dalommal meg szeretném érinteni a hallgatót. Ez a dal egy emlék, mert mindenki volt egyszer tizenhét éves: azt mesélem el, milyen volt nekem akkor, tinédzserként átélni a szokásos dolgokat, az első szerelmet. Én akkoriban New Yorkban éltem, középiskolába jártam. Ott volt egy barátnőm, akivel

párszor elbújtunk a szülők elől,

hogy ne lássanak minket... de már nem tudok róla semmit. Én a dallamot és a szöveget írtam, a hangszerelés Szepesi Zsolt és Tóth Ádám érdeme.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Csak a győzelem számít?

Ha nem nyerek, az sem tragédia: nagyon szerencsés vagyok, hiszen azt csinálom, amit szeretnék. Mindig a legnehezebb célokat tűzöm ki magamnak, mert csak így lehet hozzáállni mindenhez. Az jó lesz, hogy megismerik majd a magyarok a 17-t, de már Európában is kezdik felfedezni páran. Az álmom magyar színekben megnyerni az Eurovíziót. Amúgy bárhol fellépek, bármilyen kis színpadon, nekem az olyan, mint a Madison Square Garden.

Mi volt a legjobb és a legrosszabb, amikor ötödik lett a Running című dal az Eurovízión?

Kinn a színpadon volt egy nagyon megható, erős pillanat, amikor a refrén előtt van egy pici csend, és utána fél aréna iszonyú hangosan énekelte velem, hogy „she keeps on running, running, running", nem hittem el, hogy ilyen erőt lehet érezni. Rossz emlék nem is volt, de amúgy is, ha bármi rossz történik velünk, az is kell, hogy végül ott legyünk, ahol vagyunk, ahová jutunk.

Talán az volt rossz, hogy egyszer csak vége lett.

Amúgy apukám is eljött, ott ugrált, izgult, mosolygott, a nagymamám pedig átélhette, hogy az unokája ilyen fontos eseményen szerepelhetett. Ő sajnos meghalt már egy éve.