A magyar szinkron kiváló. A magyar szinkron gyötrelmes. A magyar szinkronnak volt egy aranykora, de a tömeges termelés, a beömlő sok száz sorozat, film, az időhiány miatt ma már kevés az igényes munka. Csak eredetiben jó minden. Csak szinkronnal jó minden. Azért nem beszél a nép angolul, mert mindent leszinkronizálnak. Mindent csak magyar felirattal szabad nézni. Mindent csak eredeti nyelven, eredeti nyelvű felirattal szabad nézni. Kell felirat! Nem kell felirat. Semmit, sehogy nem kell nézni, olvassunk könyvet! Jók a magyar színészek, hangok. Nem jók a magyar hangok, béna, ahogy harlemi feketét vagy ázsiait próbálnak megszólaltatni.
A fenti mondatok mindegyike elhangzott már százszor, ezerszer a viták során, amikor különféle társaságokban felmerül, hogy szinkronos vagy feliratos verzióban nézzenek meg valamit, akár moziban, akár letöltve. Akad, akit zavar az olvasás a műélvezet közben, mert míg a szemeivel a lenti csíkra fókuszál, nem látja a gesztusokat, a mimikát, a kép egy részét. Más meg attól mászik a falra, ha ugyanazt a száz magyar színészt kell hallgatnia egy sorozatban, filmben, az eredeti helyett.
Sokaknak van kedvenc magyar színészük, magyar hangjuk, csak velük párban tudnak elképzelni egy amerikai, brit színészt. Mások az idősebb generációt kárhoztatják, hogy miattuk van minden leszinkronizálva, ezért nem mer adni szinte egy csatorna sem feliratos filmet. Sok ember, sok vélemény.
Mi most nem mondunk ki óriási életigazságokat, nem jelentünk ki semmit határozottan, csak kérjük, szánjon kettő, azaz kettő percet az alábbi – névtelen – kérdőívre. Cserébe összegzünk pár nap múlva, és eláruljuk, milyen gondolkodás vezetett oda, hogy szinkronos ország lettünk, szemben több környező néppel, ahol a feliratok mennek. Két perc az egész, hajrá!