Visszatért a Twin Peaks, és rohadtul nyugtalanító

Vágólapra másolva!

Öregurasan, mérhetetlenül lassan indul a jó 26 év után visszatérő sorozat, de megéri várni, mert egyszer csak belendül, és vontatottsága ellenére félelmetes, izgalmas lesz. Egyedi tónus, sajátos képi világ köszön vissza, az elmúlt években készült szériák közül tán a Fargo két évadjához hasonlítható.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

sorozat Twin Peaks tévé média

2014 októberében nagyot ugrottak örömükben a sorozatrajongók, akkor adták hírül az amerikai tévés szaklapok, hogy 2016-ban, 25 évvel a befejezés után folytatódik a Twin Peaks. A Showtime csatorna (Kaliforgia, Dexter, Homeland) fogadta be a produkciót, és akkor úgy tűnt, hogy a harmadik, rövidített évad kilenc epizódból fog állni. Akkor annyit lehetett tudni, hogy a történet a jelenben játszódik majd, de erősen kötődik a második szezon eseményeihez, a forgatókönyvet David Lynch és Mark Frost írja, tévés produkciótól szokatlan módon az összes epizódot Lynch rendezi – jelentették a források.

A Twin Peaks feltámasztásáról akkor már nagyjából két éve pletykálnak a tévéiparban, Frost elismerte, hogy Lynchcsel már három évvel korábban leültek ötletelni, mindazonáltal nem volt könnyű szülés.

Képgalériáért kattintson a fotóra! Forrás: Showtime

2015 januárjában hivatalossá vált, hogy Kyle MacLachlan megismétli egykori legendás szerepét, a feltámasztott Twin Peaksben is megjelenik Cooper ügynökként, tényként írtak róla a lapok. Két hónapra rá azonban David Lynch elárulta, hogy nincs még érvényes szerződése, ez pedig sokakat letaglózott.

Egy hónappal később a helyzet még tovább romlott, pedig már alig volt hova: másfél év tárgyalás után összeveszett a csatorna és David Lynch. A Twin Peaksben egykor látott színészek közös videoüzenetben álltak ki a rendező mellett.

Volt visszaút

A rajongók 2015 májusában lélegeztek fel, akkor Sherilyn Fenn és Sheryl Lee elkottyintották, hogy megegyezett a Showtime és a rendező, Lynch megkapta a kért költségvetést (mert persze pénzről ment a vita, nagy részben), és visszaszáll a projektbe. Az elszánt hívek pezsgőt is bonthattak, mert ekkor kiderült, hogy a pár epizódos minisorozat helyett 18 rész érkezik, ez persze nagy izgalommal töltött el mindenkit.

2015 nyarán aztán lelombozó hírt kaptak a tévézők: még el sem kezdtek forgatni, de előbb 2016-os, majd 2017-es rajtot mondtak be az illetékesek, a majd kétéves várakozás pedig roppant hosszúnak tűnt. Ennek oka az volt, hogy Lynch nemcsak rendezni akarta az összes részt, hanem ott akart lenni a vágás, utómunka minden percénél is. Eztán sorra jöttek a hírek arról, ki halt meg, ki vállalja, ki nem, de a hosszú várakozás izgalma miatt is lehetett, hogy rekordot döntött a Showtime-on az érdeklődés a folytatás iránt.

Hogy volt régen?

Amikor a magyar tévé adta, nekem néha kimaradt pár rész, és azt gondoltam, hogy azért nem tudom felvenni a fonalat, mert pótolni kellett volna azokat – torrent nem lévén, talán VHS kópiával. Képi világa, hangulata egyedi volt, tévésorozatban korábban nem látott, egyszerre vonzott és taszított az elvontsága, szürrealitása.

Később találkoztam olyannal, aki az összes részt látta, és mégsem értette a történetet (de az életben vígan elboldogult, lediplomázott), sőt olyan ismerőssel is beszélgettünk a régi Twin Peaksről, aki végignézte, szerette, de fogalma sem volt, hogy ki ölte meg Laura Palmert. Talán nem is volt ez olyan fontos?

Lassan visszaszivárgott az agyunkba

A harmadik évad első része roppant vontatottan indul, nem egy Spartacus vagy Kaliforgia, de nem is egy Lost: kell hozzá türelem, de aki tudott várni 25 évet, az az első 30 percen csak áthámozza magát. Az első fél órában ugyanis

semmi nem történik az égvilágon, de az is igen lassan.

Utána azonban kíméletlenül és kegyetlenül beszippantja a misztikus sorozatok iránt fogékony nézőt a pilot, majd a második rész is rátesz egy lapáttal.

Nem sok sorozat bírja el, hogy egy percen át csak némán pislogó embert mutasson a félhomályban, vagy egy percig kelljen nézni, amint egy autó tolat, de Lynch megteheti, hogy játsszon a nézők idegeivel, türelmével. A vontatottság,

a komótos tempó később is jellemző,

úgyhogy akiknek a tévésorozat fogalma az NCIS-t jelenti, netán a Helyszínelőket, ahol akár két bonyolult bűnesetet is megoldanak 40 perc alatt, pörgő dialógusok közepette, az ne is nézze a visszatérő Twin Peakset, mert – karaktertől függően – vagy elszunyókál rajta, békésen, hortyogva, vagy felidegesíti magát azon, hogy 60 percet áldozott egy látszólag zagyva epizódra.

Ugyanis a Twin Peaks nemcsak igen egyedi hangulatot hoz (talán a Fargo-sorozatra emlékeztet itt-ott), és saját atmoszférát teremt: megköveteli, hogy járjon közben a néző agya, gondolkodjon, próbáljon rájönni cselekedetek motivációjára, súlyos, komor arckifejezések okára, és olyan mondatok értelmére, mint „a csillagok megfordulnak, és az idő felfedi magát". Aki csak szemet, agyat pihentető vizuális ingert keres, az ne Cooper ügynök újabb kalandjait fogyassza.

Régi rajongóknak feltétlenül ajánlott, noha a kisvárosi hangulatból eddig nem sokat láttunk. Mindenesetre gyilkosság, rejtély, fura fazon, rémisztő jelenet egyelőre megfelelő számban van benne (halott talán sok is), de olyan érzés leülni elé, mintha egy 180 darabos puzzle-ből megvolna 20, és csak bízunk abban, hogy a végére nem fog hiányozni a kirakós fele.

A sorozat itthon csak az HBO-n és az HBO Gón megy.