„Ez egy nagyon nehéz szövegű, komoly dal, szinte lélekmarcangoló. Még csak nem is eurovíziós dal, de az nem is baj, általában azt vesszük észre, hogy nem a versenyre készült esztrád egyendalok a díjazottak. Mi is akkor, '94-ben ezzel akartunk egyediek lenni. De ma már más életem van, sokkal vidámabb, nehéz most ezzel a régi dallal azonosulnom. De a közönség a mai napig szereti és ezzel azonosít, olyan, mint egy névjegy" – mesélte a Borsnak.
Nézze-hallgassa meg itt a szép dalt:
Úgy véli, hogy nagyon sok magyar előadóművész toporog abban az állapotban, hogy egyetlen dalához kötik. „Nekem nem baj, én vállalom. Viszont ezzel a számmal nem lehet a diszkóban megjelenni, az tény. Pedig próbálkoztam, de az én dalaim sosem állták meg egy ilyen közegben a helyüket" – tette hozzá.
„Huszonkét éves voltam, amikor a versenyen voltunk, és hamar beláttam, hogy ugyan fenntarthatom még pár évig ezt az eurovíziós pátoszt, de semmi értelme" – mondta a lapnak.