A korábbiaknál is nagyobb várakozás előzte meg a Trónok harca hetedik évadját, hiszen az író, R. R. Martin finoman szólva is megfontolt munkatempója (kritikusai szerint vérlázító lomhasága) miatt a sorozat már egy ideje megelőzte a regényciklusban leírtakat. A Sárkányok tánca 2011 júniusában jelent meg, és egészen elképesztő:
több mint hat éve nem jön a folytatás,
noha a brand időközben mindenféle rekordokat megdönt, és nyilván milliószámra vennék a hívek az újabb kötetet. Soha nem írt gyorsan a korosodó mester, de a Trónok harca (1. könyv) megjelenése után két évvel jött a Királyok csatája, majd két évre rá a Kardok vihara, azaz, ha nekiült, azért összehozta szépen az ezeroldalas regényeket.
Kiszivárgott ugyan sok információ a hetedik szezon várható eseményeiről, de az volt a szép, hogy ezek nem jelentettek teljes bizonyosságot. Hiába lehetett olvasni ezt-azt, pár meghökkentő fordulatot, vagy épp kiszámítható cselekményt, mindig ott volt a kétely a nézőben, hogy vajon megtörténik-e majd a képernyőn. A lényeg: nagy tömegek, milliók nézték úgy, hogy fogalmuk sem volt arról, mi lesz, miközben – korábbi évadokban - Ned lefejezését, Catelyn, Robb halálát és a többit már tudta nagyon sok ember.
Látványos volt az évadzáró, de nem eléggé. Főleg a vége volt mozgalmas (amit most nem részletezünk a későbbi műélvezet miatt), az utolsó pár perc, de aki látta az előzetesben a hatalmas sereget felsorakozni, abban biztosan maradt hiányérzet, mivel nem szemlélhette elégedetten az egymásnak rontó harcosok küzdelmét,
véres csatajelenet nélkül maradt.
Aki nagy Trónok harca-rajongó, az amúgy tudhatta, hogy sokszor a 9., azaz az utolsó előtti epizód hozza a nagy látványt, az évadzáró pedig szépen elvarr pár szálat, és feltép új sebeket – ilyen szempontból nem volt meglepetés, ilyesmi történt most is, ebben a csonka, hétrészes, de azért élvezhető évadban.
Aki arra számított, hogy a rideg, kimért, számító Cersei előbb hajlik az együttműködésre, és csak az utolsó évadban fordul az újdonsült szövetségesek, a „jók” ellen, az elképedve láthatta, hogy egy lépéssel előrébb jár, és már az egyesség pillanatában is kész terve volt arra, hogyan rúgja fel a paktumot.
Tyrion vagány és önfeláldozó volt ebben az epizódban,
próbálta menteni a menthetőt, Jaime élete viszont kevésen múlt. Amilyen ellenszenvet szült a nézőkben az első évad elején (kérdezzük csak meg erről a Bran gyereket), olyan pozitív figura lett mára: szerencsére az írók nem merték likvidálni, így még visszatér ő is a végjátékra.
Akik romantikusabb lelkületűek, és már a románcra vártak, azok megkapták a jussukat – majd annál jobban fog fájni, ha a páros nem maradhat együtt, valamely fél gyötrelmes halála miatt. Sokan megkapták a választ is arra, ki Havas Jon valójában. Lord Baelish viszont ebben az évadban semmi mást nem tett, mint a sötétben sutyorgott, a félhomályban szervezkedett, elvesztése talán nem sokkolta a széria követőit. Egy percre úgy tűnt, hogy a szerencsétlen nyomorult Theon élete is véget ér a szélfútta tengerparton, de végül összeszedte magát – mindazonáltal ne fogadjuk nagy összegben arra, hogy az utolsó rész végén majd vidáman (és élve) integet.
A folytatásig úgyis nagyon sokat kell várni, talán egy évnél is többet, addig pedig lehet elemezgetni az eseményeket. Eddig mindig nyár végén elkezdődtek a forgatások, idén viszont csak októberben állnak munkába a színészek. Ez viszont az HBO-sorozat híveinek nem jó hír, de ez azt is jelentheti, hogy 2018 nyarán még nem kapják meg az utolsó, végső dózist (figyelembe véve persze, hogy csak hat, de hosszú epizód készül).
Elemezhetnénk még a történetet, de inkább olvasóinké a terep: alább lehet szavazni!