Laosz milyen?
A második állomás volt, nekem sokkal emlékezetesebb, mint Vietnam. Fantasztikus tájakon jártunk: a Mekong-folyón hajóztunk, láttunk hatalmas hegyeket, vízeséseket,
lenyűgöző helyeken forgattunk.
Luang Prabang az a város, ahová szívesen visszatérnék, itt végre pihenhettünk is egy kicsit. Korábban egy, legfeljebb két éjszakát töltöttünk egy szálláson, állandóan ki- és bepakoltunk, ott végre három napig egy helyen tartózkodtunk.
Kambodzsa?
A harmadik helyszín. Addigra már nagy honvágyunk lett sajnos. Angkortól nagyon sokat vártam, de már nem volt akkora katarzis, pedig tényleg csodálatos kincs, fantasztikus látvány.
Rettenetes mennyiségű turista van,
és bár a ki- és bejutás nagyon jól szervezett, a körítés itt is hagy némi kívánni valót maga után. Kicsit furcsán is érzem magam, hogy ezt kell mondanom, mert ha mondjuk tényleg csak nyaralni jövünk ide, és összesen egy hetet töltünk el Kambodzsában, akkor ez a világ legjobb utazása, a hiányosságokat pedig betudjuk a hely romantikájának. Nem szeretném elvenni senkinek a kedvét!
És Thaiföld?
Az összes közül a legfejlettebb, legkulturáltabb. Bangkok már világváros, ott más impulzusok értek. De érdekes, hogy most külön kell választanom a fejemben az országokat. Az egész nekünk egy nagy, összefüggő, ötezer kilométeres utazás volt, szállodából ki, szállodába be, mikrobuszból ki, mikrobuszba be.
A gyerekek hogy viselték a jövésmenést?
Szerencsére szuperül, ők viselték a legjobban! Nagyon jól érezték magukat, számukra ez tényleg egy nagy kaland volt. Az utazás előtt volt egy kép a fejemben, hogy milyenek lesznek a napjaink ott kint, de sajnos
nem tudtam annyit velük lenni, mint amennyit szerettem volna.
Én szinte mindig korán reggel elindultam forgatni, a családom csak jóval később ébredt. Mivel folyamatosan mozgásban voltunk, a legtöbbször csak este találkoztunk a következő szálláson. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt végigcsinálták velem, és persze hihetetlenül büszke is, hogy ilyen jó fej, stramm gyerekeink vannak.
A játékosok hogy bírták?
Nekik volt a legkeményebb dolguk. Ha az a kérdés, volt-e hiszti meg kiborulás: persze. Emberetlen dolgokon mentek keresztül, minden tiszteletem az övék. Majdnem mindenkit ismertem már korábban is, de ez alatt a pár hét alatt rengeteget árnyalódott a kép: a szememben félisten mindenki, aki ezt a küldetést végigcsinálta.
Feladta valaki?
Nem árulhatom el.
Tudna huzamosan Délkelet-Ázsiában élni?
Most azt mondom, hogy nem szívesen. Persze ahogy távolodunk időben, úgy törpülnek a nehézségek, de megtanultam megbecsülni a mi szép, rendezett, kényelmes világunkat. Nem cserélném az ázsiaira a mi otthonos európai kultúránkat.
A kettő is elég, de úgy tudom, lesz még műsora ősszel.
Igen, hamarosan forgatjuk a Vigyázat, gyerekkel vagyok! újabb epizódjait... Úgyhogy most valóban nem unatkozom! A jövő héten már kezdődik is a munka. Az előző szezon sikeres volt, sokan állítanak meg azzal, mennyire szerették. Betárazunk őszre!