Détár Enikő: Nem akarok elszámolni vagy beszámolni senkinek

Détár Enikő megszokta, hogy kritizálják, sőt ma már azon sem lepődik meg, ha hazugságok jelennek meg róla a lapokban - egy időben annyi ilyennel találkozott, hogy ma már teljesen át tud lépni rajtuk. Örül neki, hogy a Sztárban sztár miatt egy kicsit megint a szakmai oldala kerül előtérbe, plusznyomást viszont nem szeretne érezni az elvárások miatt - ezekről mesélt az Origónak.

Tilla úgy hívta fel a színpadra, mint az idei széria királynőjét, zászlóshajóját.

Igen, és ez nagyon jólesik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De nem akarok nyomást érezni emiatt.

Érez azért valami kis plusznyomást?

A régi teljesítménykényszerem elmúlt, és ezzel együtt a megfelelési kényszerem is. Szeretném magamból azt kihozni, ami bennem van.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Hogyhogy igent mondott?

Dolgoztam már kereskedelmi csatornában, rengeteg show-műsorban részt vettem, ilyen szempontból nem lesz nagy újdonság. Azt viszont ki kell mondani, hogy a profi, működő előadónak manapság nagyon kevés lehetősége van arra, hogy ne csak beszéljen arról, amit csinál, hanem be is mutassa. Nem forog olyan sok film, nem készül annyi sorozat, hogy szakmailag is meg tudjunk mutatni magunkból valamit. Főzünk, beszélünk a fogyókúránkról, játsszunk a vetélkedőkben, de a

szakmai részünk elmarad a képernyőn.

Erre nagyon jó a Sztárban sztár, hiszen itt a színpadi teljesítményen van a hangsúly.

Szüksége van még arra, hogy szakmailag bizonyítson?

Az előadók minél több emberhez szeretnének eljutni, erre pedig a legnagyszerűbb megoldás a tévé. Egy színházban nem is tudom, hogy hányszor kell felmenni a színpadra, hogy annyi ember lásson, mint egy műsorban.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Hogy fog beférni a Sztárban sztár a többi munka mellé?

Húzós időszak lesz, de örülök neki.

Milyen helyezéssel lenne elégedett?

Nem akarom ezt mérlegelni. Nyilván magamban számolgatok, csak szeretném, ha ez az én titkom maradna. A mindenáron és mindenképp nyerni akarás távol áll tőlem, önmagammal szemben szeretek inkább versenyezni. De persze fontos a zsűri és a közönség véleménye is.

Nagy a rajongótábora?

Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs.

Minimálisan foglalkozom a közösségi oldalakkal,

ami lehet, hogy hiba. Úgy gondolom, hogy akinek sok követője van az oldalon, annak nagyobb az esélye, de annyira távol áll tőlem ez a világ, hogy őszintén megmondom, nem foglalkozom vele.

Mennyire fog a humorra hagyatkozni a műsorban?

Az előadótól függ majd, biztosan lesz olyan, ahol viccesnek kell lenni, máskor meg komornak. Volt már olyan az életemben, hogy el voltam maszkírozva, ez színészként normális. Játszottam már vígjátékban, drámában is, itt ugyanez lesz, csak nagyobb intenzitással.

A kritikáktól nem tart?

34 éve vagyok színpadon, és a főiskolára is csak másodszorra vettek fel, tehát kaptam már kritikát bőven. Nagyon sok igent és nagyon sok nemet kaptam már az életben.

Nyilván a nemet rosszabb elviselni, de ma már nem nagyon érdekel.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Korábban érdekelte, zavarta?

Igen, de már túlbillentem ezen. Engem annyi jó és annyi rossz ért, hogy mindent le tudok már magamról pattintani. Egyszerűen nem foglalkozom vele. Csinálom a magam dolgát, és nem akarok elszámolni vagy beszámolni senkinek.

Az újságokban egy időben rengeteget szerepelt. Ebből tudatosan vett vissza?

Ha beszélek, ha nem, ott vagyok. Először a házasság, aztán a gyerekek miatt mindig írtak rólam, aztán egyre többször láttak a tévében, így még érdekesebb lettem.

Nekem még 30 éves címlapom is van otthon!

Csak akkor még az újságírók nem bántottak. Megjelent színházi kritika, összefoglaló cikk a munkámról, és a magánéletről csak akkor, ha meséltem róla. De azt akkor megköszönték, mert egyáltalán nem volt természetes. Belekerültem ebbe a körforgásba akkor, a bulvárból pedig nagyon nehéz kihátrálni.

Talán én sem kezeltem ezt túl okosan, vagy naiv is voltam, nem tudom.

Ma már minden megjelenhet, annyi baromság, kitaláció. Volt, hogy mellém retusáltak egy pasit.

Az ilyen esetekkel mit tud kezdeni?

Volt olyan, hogy összehoztak olyan pasival, akiről színházi berkekben mindenki tudta, hogy meleg. Most ezzel mit tudok kezdeni?

A tánckar hetekig ezen röhögött.

Ma már nem bosszantom fel magam. Pár éve volt egy nagyobb csomag így egyben sok hazugsággal, akkor naponta címlapon voltam vagy voltunk.

Ha lementem melegítőben a boltba reggel, biztosan láttam olyat, amin nagyon nevettem.

Olyan képtelen volt és abszurd, hogy tényleg átbillentett. A normálisabb emberek meg szokták egyébként kérdezni, hogy tényleg így van-e, de sokan mindent elhisznek.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Most jó a viszonya a bulvárral?

Most jó a viszony, nem vagyok haragtartó sajnos. És bosszúálló sem. Örülök, hogy most megint a szakmai oldalam kerül előtérbe, és ha a következő hetekben írnak rólam, akkor megemlítik azt is, hogy épp milyen színdarabban játszom.