Ha szemben állunk a kiépített tájjal, és erősen koncentrálunk a közepére, valóban szinte a Mars felszínén érezhetjük magunkat, kicsit jobbra fordulva viszont már bezavar az óriási green box vászon, bal oldalt pedig pár reflektort látunk magasodni a marsi sziklák fölé. A jókora köveket egyébként könnyedén meg is tudnánk emelni, hisz habszivacsból vannak, felesleges lenne azokat tömör anyagból is kiönteni.
„Habszivacsból vagy más könnyű anyagból készül egy csomó más kellék, amúgy nehéz szerszám másolata is, így az anyaggal is spórolunk, és a színészeknek is könnyebb dolguk van” – magyarázza Ray McNeill, a produkció fő kellékese, akivel a marsi felszínt is bejárjuk.
Kicsivel feljebb terül el a marsbéli temető, ahol a sorozatbeli legénység halottai nyugszanak, de az alkotók poénból a korábbi rendező, Everardo Gout sírkövét is megcsinálták, mivel ő a jelenlegi évadban már csak pár epizódért felelős.
A sírkövekre a névtáblák egyébként 3D-s nyomtatóval készültek, mint ahogy sok más kellék is, miután a történet szerint is egy csomó mindent ezzel a módszerrel állítanak elő a jövőben a Mars-kolónián.
„Mivel a Marson nincs elég víz, hogy rendszeresen mossanak, még a ruhákat is 3D-ben nyomtatják, egy idő után pedig eldobják azokat” – meséli a jelmeztervező asszisztense, Rudolf Adrienn, aki a kosztümöket tároló lakókocsiban magyar zászlóval ellátott egyenruhát is mutat.
Úgy tűnik tehát, hogy magyar űrhajós is csatlakozik a Lukrum nevű gazdasági vállalkozáshoz, amely a második évadra telepít állomást az első szezonban megismert Olympus Town mellé – amely egyébként szintén változott, hisz a két etap cselekménye között eltelt tíz év.
Lapozzon, van még jó pár fotónk a forgatás helyszínéről!