Az ördögűző első évadja meglehetősen mozgalmas, fordulatos volt, jó-közepes horrorsorozatként maradhatott meg a nézőkben, amely ugyan nem éri el a gyerek Linda Blairrel felvett eredeti horrorfilm színvonalát, de azért tisztességgel iparkodik, szorgosan riogat. A második évadot nem is rendelték meg egyből, egy darabig lengett a kasza a széria fölött, de végül 2017 őszén elrajtolt a folytatás.
Első része azonban az érthetetlen kapkodás és a trehányság csalhatatlan jeleit mutatta, a bosszantó és nyilvánvaló hibák sora miatt még az is zsörtölődhetett, aki nem kifejezetten a bakikra vadászik. A pap és a volt pap egy démon által megszállt nővel száguld egy földúton, miközben kergetik őket utóbbi családtagjai: és noha a két kocsi csak pár méterre van egymástól, az üldözők nem veszi észre, hogy a menekülők letérnek, és elbújnak a nagy platós teherautóval egy ház mögé? A fekvő, leszorított, őrjöngő nőn előbb van nyaklánc, utána pár másodperccel nincs, majd megint van: nem tűnt fel senkinek ez, amikor vágták az epizódot, és látta száz szempár?
Az első részben vannak még hibák, például a szerencsétlen teremtésen, a megmentésre váró nőn még van kabát, amikor kikötik mindkét kezénél, majd fél percre rá már nincs rajta. A rítusos démonűzés közben jelezte az ördög által megszállt, földöntúli erejű asszony, hogy melege van, udvariasan levettél róla a köteleket, hogy levehesse a felsőt, majd utána fürgén megint kikötözték? Az pedig szintén fura, hogy fényes nappal bevonszolnak valakit egy pajtába, fészerbe, és két különböző irányból süt be a nap. Ilyen csak akkor lehet, ha két napja van a Földnek, ami azért nem egy Tatuin. Nézze csak:
De ha megengedően átlépünk ezeken az érthetetlen hibákon, amelyeket talán a kapkodás eredményezett, akkor egy viszonylag korrekt horrorsorozatot kapunk, amely nem a zsáner csúcsalkotása, de egyszer nézhető. Van benne furán viselkedő kislány, hibbant anya, vak kisfiú, egy istentől eltávolodott, cinikus volt pap, egy fiatalabb, aki még az egyház szolgálatában áll, egy apáca, akit megszállt a démon és nem ereszti, és hasonló finomságok.
Hollywoodban nagyon alaposan jegyzik, mennyire színes egy produkció, és ha csak fehérek rendezik, és kizárólag fehérek a főszereplők, akkor az egyenlő jogokért küzdő szervezetek hamar lecsapnak rá. Az ördögűző sorozatot ilyesféle vád nem érheti, mert Alfonso Herrera (Tomas atya) latino, mexikói születésű, Alex Barima és Kurt Egyiawan feketék, a Rose-t alakító Li Jun Li kínai, Sanghaj szülöttje, John Cho pedig Szöulban született, dél-koreai.
A színészi játékkal nincs különösebb baj, a két főszereplő, Ben Daniels és a már említett Herrera rendben van, hiteles, Li Jun Li is sok sorozatban játszott már, van rutinja. A gyerekszereplők közt persze van idegesítő, de ez gyakran előfordul, itt például Cyrus Arnold kapott egy fárasztó karaktert: a néző nem gyászolna hosszan, ha ő lenne, aki belezuhanna a titokzatos kútba.
A sorozat a második évad vége felé jár, decemberben lesz vége. Ha fárasztja az Odaát, unja a szintén sok éve hömpölygő Amerikai Horror Story-t, de borzongásra vágyik, lehet tenni vele egy próbát, különösen akkor, ha szeret nézni démoni megszállás alatt lévő, levitáló embereket, istenhitük változó ereje miatt tipródó papokat és nagyszabású, Vatikánt is elérő összeesküvéseket.