Az internet előtti generációnak még voltak könyvélményei, és sokak szerették a Családom és egyéb állatfajták című regényt (a többi közt), Gerard Durrelltől. Az általa átélt kalandoknak, a II. világháború előtti Korfunak állít emléket ez a roppant szerethető, igazán bájos családi sorozat, amely korhatár nélkül bárkinek ajánlható, annyi benne a kedvesség és a vicces fordulat.
A csodálatos első évad után visszatért a család a képernyőre: Louisa piacozni kényszerű, mert nincs pénz a bérleti díjra, Leslie és Larry bajszot növesztettek, míg nem láttuk őket. A kis Gerry nőtt vagy tíz centit, Margo érdeklődését egy görög szerzetes kelti fel, felbukkan egy gonosz nőszemély, egy újabb udvarló, Spiro(s) pedig ugyanolyan harsány és határozott, mint volt (csak fiatalabb, mint a könyvben.) A Korfu-regények rengeteg színes sztorit tartalmaznak, de a sorozat ettől függetlenül életre kel, sok új kalanddal színesíti a szórakoztató pereputty amúgy sem szürke életét.
A vidám, tarka, színes, Földközi-tengeri szigetről ugorjunk egy szürke- sötét, nyomasztó disztópiába. A díjakkal kitüntetett első évad egy olyan nyomorúságos világban játszódik, ahol alig akadnak szülni képes nők, őket viszont gyakorlatilag házi rabszolgaként tartják tehetős, gazdag házaknál, ahol annyi a feladatuk, hogy alázatosan, csendben létezzenek, miközben kihordják az úr gyermekét.
Fojtogató légköre, brutális jelenetei, végtelen szomorúsága miatt csak 18 fölött ajánlott – viszont mesterien elkészített sorozatról van szó. Pazar egyéni játékokkal, úgyhogy az év egyik legjobbja. Már Emmy-díjakkal is gazdagodott.
Lehet érdekes egy sorozat, amely kizárólag egyetlen szállodai szobában játszódik? Mi az hogy! Elképesztően fordulatos sztorikat írtak a készítők, úgyhogy nem lehet unatkozni a félórás részek alatt sem, sok közülük közben megható, elgondolkodtató, mély és erős.
Aki szereti a néhol szürreális, bizarr, rövid történeteket, mint amilyenek a Meghökkentő mesék voltak, az ad egy esélyt, és benyit a 104-es szobába (ha nem is határozottan, merészen, de remegve, enyhe gyomorideggel). Közben azért készüljön fel lelkileg, mert olyan dolgok történnek ott, amiket valójában nem szeretne átélni soha...
2014 októberében nagyot ugrottak örömükben a sorozatrajongók, akkor adták hírül az amerikai tévés szaklapok, hogy 2016-ban, 25 évvel a befejezés után folytatódik a Twin Peaks. Nem volt könnyű szülés, David Lynch egyszer meg is sértődött, úgy volt, hogy felhagy az egésszel, de végül csak összejött a mestermunka.
A harmadik évad első része roppant vontatottan indul, nem egy Spartacus vagy Kaliforgia, de nem is egy Lost: kell hozzá türelem, de aki tudott várni 25 évet, az az első 30 percen csak áthámozza magát. Az első fél órában ugyanis semmi nem történik az égvilágon, de az is igen lassan. Utána azonban kíméletlenül és kegyetlenül beszippantja a misztikus sorozatok iránt fogékony nézőt a pilot, majd a második rész is rátesz egy lapáttal. Türelem és figyelem kell hozzá később, a sorozatipar egy különleges, ikonikus darabja.
Különös hangulatú, brutális sorozat, amelyben a címbeli csillagot viselő seriff simán lábon lövi a saját emberét, vagy egy törött sörösüveggel nekiesik egy pultoscsaj combjának, ha épp arról van szó. Tim Roth ráadásul remekül hozza az elnyűtt, alkoholista férfit, aki a múltja elől menekült Londonból egy csendes kanadai kisvárosba, vannak azonban, akik nem felejtenek - neki pedig meg kell védenie a családját.
Közben a hegyi városkában új üzemet nyit egy olajtársaság, drogok, prostitúció és szervezett bűnözés érkezik a nyomában, ez a másik szál a történetben. A sorozatról bővebben írtunk itt.
Lapozzon, mutatunk még öt remek sorozatot a 2. oldalon!