Idén októberben végleg megszűnt itthon a VIVA. Hogyan élte meg a búcsút, és az ott töltött éveket?
A VIVA-nál töltött hét év nagyon sokat adott az életemhez. Szakmailag mindent ott tanultam, előtte nem voltam sehol műsorvezető. PR- és marketingdiplomám volt, és modellként dolgoztam a VIVA előtt. Aztán rögtön a mély vízben találtam magam, hiszen három héttel az után, hogy felvettek, már élő adást vezettem. Fél évvel később pedig a Papp László Sportarénában álltam a Comet-színpadon. De nemcsak szakmailag kaptam sokat a csatornától,
a személyiségem is rengeteget változott ott.
Korábban milyen volt?
Előtte egy nagyon visszahúzódó lány voltam. Persze most sem én vagyok a buli középpontja, de sokkal nyitottabb vagyok a világra. A búcsúval kapcsolatban pedig azt hiszem, szépen zártuk le ezt a korszakot. Nem volt olyan drámai az elköszönés, hiszen egyre kevesebb saját gyártású műsor volt a csatornán.
2017 tényleg a változások éve volt az ön számára, és még csak október van. Elindított például egy saját ruhamárkát.
Számomra a divat mindig is egy önkifejezési forma volt. A kollekció is az adott hangulatomat és a személyiségemet tükrözi. Nagyon szeretem a futurisztikus, játékos vonalat.
Üzletasszonyként mit kellett megtanulnia?
Rengeteg hibát elkövettem, de egyedül csinálom, és a saját hibáiból tanul az ember. Ma már tudom, hogy mire kell figyelnem a címkénél, a dobozok rendelésénél és az anyag kiválasztásánál. A tavaszi, nyári kollekció hibái már nem fognak megjelenni az őszi daraboknál. Egyelőre csak webshopon keresztül értékesítünk, de
nagyon szeretnék egy üzletet is.
Viszont kezdő tervezőként saját butikot fenntartani nagyon rizikós. A terv, hogy három-négy tervezővel összeálljunk, és közösen alakítsunk ki egy showroomot és egy kis üzletet.
Korábban azt gondoltam, hogy a tinik és a fiatal huszonévesek azok, akik igazán képben vannak arról, hogy ki vagyok, és mit csinálok. De azt látom a közösségi média statisztikáiból, hogy a harmincas, negyvenes korosztályt is érdekli, amit csinálok.
Megtervezné a saját esküvői ruháját?
Elég határozott véleményem van a saját öltözködésemről. Van olyan esküvői ruha, ami nagyon tetszik, de öt százalékban akkor is átalakítanám. Talán azért lenne nehezebb a saját ruhámat megtervezni, mert anyagban nem biztos, hogy megkapnám, amit szeretnék.
Milyen volt a Konyhafőnökben forgatni?
Az egy nagy kaland volt! Mindegyik zsűritagtól tartottam. Rozina mindig is szigorúnak tűnt. A séf pedig a profizmusa miatt volt kissé félelmetes.
Az édesanyjától tanult főzni?
Igen. Szerintem egy bizonyos szinten főzök jól. A hazai ízekkel remekül elvagyok.
Pedig nem olyan pörköltszaftot tunkoló nőnek látszik.
Pedig de, olyan is előfordul. Nagyon szeretem a nokedlit, a rakott krumplit, a tepertőt. Tudom, hogy sok fűszerrel fűzünk, de akkor is a magyar konyhát szeretem a legjobban.
Visszatérve a nagy változásokhoz: novemberben lesz a harmincadik születésnapja.
Bizony! Nem tudom, hogy a kerek szám miatt, vagy csak annyi változás történt idén az életemben, de azt érzem, hogy felnőttem.
Eddig ott volt egy védőháló? Valaki, aki óvta a pofonoktól?
Nem. Persze anyukám mindig ott volt mellettem, rá mindenben számíthatok. Azt hiszem rám egy kettősség jellemző. Egyrészt hamar fel kellett nőnöm,
apukámat korán elvesztettük.
Tizenévesen már egyedül kellett jönnöm-mennem, egyedül húztam a bőröndömet, szereltem a szekrényemet. Másrészt mindig is a személyiségem része volt a gyermeki naivitás, a kislány, aki mindenre rácsodálkozik. Próbáltam megteremteni az egyensúlyt, hogy ne öregedjek bele az életembe.
Szóval minek köszönheti, hogy most azt érzi: felnőtt lett?
Ott a vállalkozásom, ami olyan, mint egy gyerek. Lett saját autóm, vettem egy lakást, amit csinosítgatok, felújítok. Lett sok dolog, amiért felelős lettem, és még rengeteg tervem van erre az évre.
Hová utazik, mit tanul, mik a tervei? Az interjúnak nincs vége, lapozzon!