Hetekig egyeztettünk, mire találtuk egy alkalmas időpontot a beszélgetésre. Ennyire zsúfolt most az élete?
Jó ideje tart már ez az állapot, nehezen tudom utolérni magam mostanában. Pedig nekem csak két gyermekem van. De amikor beszélgetek az oviban a többi anyukával, akkor azért rájövök, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A kisfiam már nagyobb, utána rohangálni kell, foglalkozni vele, míg a kislányom 11 hónapos, vagyis még abban a korban van, amikor
hozzá kell igazítani az életünket.
Ehhez jönnek a különböző munkával kapcsolatos megkeresések, és a férjem elmúlt egy éve is elég húzós volt. De ez nem panaszkodás, az életemnek ez most egy ilyen szakasza, és boldog anyuka vagyok.
Kire tudja bízni a gyerekeket, ha el kell rohannia valahová, vagy munkája van? Kiben bízik?
Anyukámban és apukámban maximálisan megbízom, de azért nem szeretném őket sem mindig leterhelni. Apu nagyon jó a játékban, de a pelenkázásban már inkább anya a profi. Van egy kedves barátunk is, akitől olykor-olykor segítséget kérünk, ha senki nem tud vigyázni a gyerekekre. Természetesen a férjem szüleire is számíthatunk, ha a fővárosban vannak.
Kevesebb idő jut mostanában önmagára?
Igen. Mivel Budapest vonzáskörzetében lakom, ha bármilyen programot leszervezek a fővárosba, akkor plusz 1-2 órát rá kell számolnom a közlekedésre.
Sajnálom ezt az időt, hiszen ennyivel is kevesebbet lehetek a családommal.
Pontosan ezért, már csak havonta egyszer látogatom meg a fodrászomat, leszoktam a körmösről és a kozmetikusról is. Ezeket itthon elintézem én magamnak.
Ha elmegy a közértbe, még mindig Nádor Kingaként azonosítják?
Szerintem soha nem fog lekopni rólam az, hogy én vagyok a Barátok közt Kingája, de nem is szeretném. Tíz évig voltam Kinga, és őszintén mondhatom, hogy istenien éreztem magam a sorozatban. Rengeteget nevettem az én tévés családommal. De ahhoz az időbeosztáshoz, két gyermekkel még nem tudnék visszatérni. Viszont nagyon hiányzik.
Milyen felkéréseknek tud eleget tenni?
Jelenleg olyan munkákat tudok elfogadni, amelyeket a gyermekeim mellett is bevállalhatok. Volt olyan felkérés, amire nagyon szerettem volna igent mondani, de akkor voltam kismama, így visszautasítottam.
Egy nő élete nagyon megváltozik az után, hogy anyuka lesz.
Amint elkezdődik a bölcsi, az ovi és suli, onnantól nem lehet este hétig a munkahelyen ülni. Négyre menni kell a gyerekért. Tetszik vagy sem, nem lehet a régi, megszokott életet élni. Viccesen azt szoktam mondani, hogy oda kell házat venni, ahol a szülők laknak, akik alig várják, hogy lássák az unokákat, és akkor mindig lesz segítség.
Furcsa kettősséget érzek a hangjából.
Mert ha igent mondok egy munkára, akkor nem látom eleget a gyermekeimet, és azért van bűntudatom, de közben a rendszeres munka is hiányzik.
Kacérkodik a műsorvezetéssel?
Még nem voltam tévében műsorvezető, de megpróbálnék megküzdeni a feladattal. Nyitott ember vagyok. Olyan, aki átgondol minden ajánlatot, és nem utasítja el azonnal az érkező lehetőségeket. Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy olyan munkám lesz, ami a reflektorfényhez köthető.
Látja magát civil munkakörben?
Természetesen!
Mint volt szépségkirálynő, mit gondol a gyermekszépségversenyekről?
Egyáltalán nem tartom jónak. Akkor is ezt gondoltam, amikor korábban elvállaltam zsűrizést ilyen eseményen. A gyermekek értékrendje felborulhat, a lelkük pedig megsérülhet egy ilyen versenyen.
Melyik a károsabb? A visszautasítás, vagy az, amikor otthon elhitetik velük: nincsen nálunk szebb a világon?
Mindkettő egyformán káros. Soha nem felejtem el, ahogyan egy eredményhirdetés után az egyik kislány összekuporodva feküdt a padlón és sírt, már piciként összetört az álma. Azt vallom, hogy a gyerekek maradjanak gyerekeknek, akik tanulnak, fejlődnek, okosodnak. Majd 18 éves korukban eldöntik, hogy szükségük van egy ilyen jellegű versenyre, vagy sem.
Akkor az ön gyermekei nem fognak részt venni ilyen megmérettetésen?
Teljesen kizárt. Olyan hamis értékrendet képvisel, amivel nem értek egyet. Az én gyermekeim soha nem lesznek részesei gyermekszépségversenynek, az olyan biztos, mint az, hogy én most itt állok. Értem, hogy
minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb,
természetesen nekem is, viszont képes vagyok még a saját gyermekeimet is reálisan látni. De az én kislányom és kisfiam felett ne egy 10 fős zsűri hozzon ítéletet. Egyébként a tudásalapú versenyeken is sok kudarc érheti a legkisebbeket. Szülőként az a dolgunk, hogy ezekre felkészítsük őket, és ott legyünk mellettük a sikerben és a sikertelenebb helyzetekben is.
Az interjú folytatódik, lapozzon!