Különös kapcsolat van Antonio Banderas és Pablo Picasso közt, mindketten ugyanabban a városban, Malagán születettek: a színész naponta sétált el gyerekként a festő szülőháza előtt, és a városban sokat emlegették a nagy Picassót, akit megismert az egész világ.
„Mikor gyerekként mentem reggelente édesanyám kezét fogva az iskolába, mindig elsétáltunk a Plaza de la Merceden található ház mellett, ahol született. Mindent tudtunk róla, felnéztünk rá, nekem pedig különösen tetszett, hogy itt van valaki, aki túllépte a város határait és megmutatta magát és tehetségét a világnak."
Elgondolkodott azon, hogy vajon mi kell hozzá, hogy valakit géniusznak, azaz zseninek, lángelmének lehessen nevezni - ehhez nem elég, hogy valaki kimagaslóan jó abban, amit csinál, legyen szó művészetekről, politikáról vagy bármi másról. „Picassóra bátran mondhatjuk, hogy igazi géniusz volt, természetesen nagyon kíváncsi, érdeklődő ember volt, és nagyon szabad, impulzív, kritikus, intelligens és meggyőző. Negatív tulajdonságait sem rejtjük el, hiú, önző volt, azt is mondhatnánk, hogy arrogáns, de erős, magabiztos.
Már életében zseninek kiáltották, ezzel pedig tisztában volt.
Színészként azonban kicsit sem lehetek előítéletes vele szemben, hisz akkor nem tudnám hitelesen eljátszani" - mesélte.
Picassót - amellett, hogy óriási művésznek tartja -, titokzatos embernek is gondolja, kinek sok ellentmondás volt az életében. Különösen a nőkhöz fűződő viszonya, illetve politikai elkötelezettsége miatt nem értettek meg sokan, de sok egyéb dolog is volt az életében, ami titokzatossá tette.
„Csak azt tudjuk biztosan, hogy mit tett és mit nem. De azt, hogy mit miért tett, mi motiválta, mi volt a célja, mit akart elérni, sosem tudjuk meg" - tette hozzá.
Többször kínálták már fel neki a szerepet, de nemet mondott, most érezte először, hogy szívesen eljátszaná a festőt ebben a sorozatban.
„Nagy felelősség eljátszani őt, a húszas, harmincas éveimben is többször megtalált a felkérés, de nemet mondtam. Túlságosan csodáltam, felnéztem rá gyerekkorom óta, nem akartam a bőrébe bújni. Most igent mondtam, felelősséggel teli izgalommal álltam neki a munkának."
Ahhoz, hogy a bőrébe bújhasson, naponta 2-5 órát ült a profi sminkesek székeiben, mikor megkapta a maszkot és Picasso ruháit, úgy érezte, ezekkel a tulajdonságait is magára húzta: másképp beszélt, máshogy járkált, nem csak megjelenésében alakult át. A szerep kedvéért le kellett borotválni a haját és szemöldökét, így tudták minél tökéletesebben a festő képére formázni a szakemberek.
Picasso bőrébe bújtam, amint elindult a kamera, és akkor bújtam ki belőle, amikor vége lett egy jelenetnek. Úgy éreztem, én vagyok Picasso!"
Korábban nem játszott még tízrészes sorozatban, de úgy érzi, Picasso életét így mélyrehatóbban, részletesebben be tudják mutatni.
A cikk folytatódik, lapozzon!