Bár A túlélés törvényei már 2011-ben véget ért, Bear Grylls azóta is képernyőn van, és jórészt az ott látottakat csűri-csavarja, túlélési technikákra tanítja a nézőket és a vállalkozó szellemű celebeket, akik beszállnak egy-egy műsorába. De vajon mennyi az igazság ezekben a produkciókban?
A túlélés törvényei-nek már az alapkoncepciója sem teljesen állta meg a helyét, Grylls ugyanis szigorúan véve nem is túlélőművész. A műsor előtti érdemei elvitathatatlanok, hisz annak idején a legfiatalabb britként mászta meg a Mount Everestet, az Atlanti-óceánt pedig egy felfújható csónakban szelte át – ezekhez a teljesítményekhez azonban „csak" megfelelő eszközökre és állóképességre volt szüksége, konkrét túlélési trükkökre szerencsére nem.
Grylls három évig a SAS, vagyis a brit különleges légi szolgálat tagja volt, azonban ennek kötelékében is legfeljebb a harctéri túlélési technikákat sajátíthatta el. A tévében szintén látható – ám kevésbé ismert – Ray Mears és Les Stroud ezzel szemben igazi szakértő, előbbi 1983, utóbbi 1990 óta oktatja a hadsereget (is) a dzsungelben való túlélés mikéntjére.
Pont Stroud volt az, aki egy panelbeszélgetés alkalmával leleplezte Grylls egyik trükkjét, elárulta, hogy nehezen tudnánk vízhez jutni azon a módon, ahogy a „túlélőművész" mutatta az egyik epizódban. Grylls ugyanis azt állította, hogy az elefánt ürülékéből ki tudunk nyerni némi vizet, kollégája szerint ez azonban csak akkor lehetséges, ha az operatőr ott áll az ember mögött egy üveg vízzel.
Grylls néhány tanácsa egyenesen veszélyes is lehet, csupán a józan ész is azt diktálja, hogy ne kövessük mindig az ő magatartását. Ha nézték a műsort, észrevehették például, hogy a férfi szinte sosem sétált, többnyire futott vagy sziklákon ugrált – ami ismeretlen terepen a lehető legrosszabb megoldás, hisz már egy kificamodott boka is jelentősen csökkenti a túlélési esélyeinket, ha a legközelebbi kórház több száz kilométerre van.
Grylls emellett az indokoltnál többször kelt át vízesések alatt, gázolt át folyókon, ami nem csak a lehetséges elcsúszás, netán fulladás miatt veszélyes: vizesen könnyen ki is hűlhet az ember, jóval hamarabb jelentkezhet nála a hipotermia, mint ha szárazon tartaná magát.
Előfordult emellett, hogy egyes jeleneteket konkrétan meghamisított, a műsora felvétele alatt sokszor nem a vadonban, még csak nem is a szabad ég alatt, hanem kényelmes hotelekben töltötte az éjszakát. Legalább két ilyen alkalomról a produkciói segítői is beszámoltak: egy, a Sierra Nevada hegyei közt forgatott epizód idején Grylls a The Pines Resort at Bass Lake kényelmét élvezte, máskor pedig egy látszólag lakatlan sziget helyett választott egy Hawaiin található szállodát.
Egy stábtag két olyan esetről is mesélt, amikor valósként mutattak be meg nem történt eseményeket: egyszer Grylls látszólag megszelídített egy vadlovat, de valójában az állat már eleve szelíd volt, egy közeli farmról bérelték. Egy másik alkalommal úgy tűnt, hogy a műsorvezető folyó láván ugrál át, ez azonban trükk volt, szénnel, világító folyadékkal és egy füstgéppel keltették a láva illúzióját.
Az ehhez hasonló apró csalások azonban eltörpültek a lényeg mellett: Gryllst végig úgy ábrázolták, mint aki bárhol képes egyedül boldogulni, közben pedig operatőrök sokasága követte.
Erről a 2. oldalon olvashat, lapozzon!