Meghalt Baló György, aki 2008-ban az Origo Vendégszobában is megjelent: az olvasók kérdéseire válaszolt, több évtizedes pályafutása legemlékezetesebb pillanatairól is mesélt.
„Nagyon jól éreztem magamat, amikor az 1980-as moszkvai olimpiai közvetítések egyik itthoni műsorvezetője voltam, nagy dolog volt, amikor 1977-ben Hamburgban a német SPD (szociáldemokrata párt) kongresszusán Németország vezető politikusainak jó részét megszólaltathattam.
Örülök, hogy megélhettem az első szabad választásokat Magyarországon 1990-ben,
s hogy azt a választási műsort vezethettem, és nagyon tetszett, amikor, talán 1982 őszén egy Nebraska állambeli kisvárosban forgattunk, és beállítottunk egy ügyvédi irodába, ahol a két partner egyike a kisváros republikánus párti szavazóinak főnöke volt, vele szemben ülő partnere pedig ugyanezen kisváros demokrata szavazóinak irányítója. Nagyon sokáig folytathatnám, sok érdekeset, szépet, mélyet és meghatót láthattam” – mondta.
Baló tíz éve három műfajt hiányolt a köztévé kínálatából, szerinte sokkal több dokumentumfilmnek, gyerekfikciónak és tévéfilmnek kellett volna teret kapnia. „Ha választhatnék, és ha lenne pénz, akkor dokumentumfilmeket szeretnék csinálni itthon és külföldön is” – mondta, amikor álmai műsoráról kérdezték.
Arra a kérdésre, hogy kiket tart kiemelkedő magyar tévés személyiségeknek, azt felelte: „Mindenkit, aki értékes és egyben nézett műsort is készít vagy készített. Talán annyiban tér el a véleményem másokétól, hogy a magam részéről kulcsfontosságúnak tartom a szerkesztőt. Sajnálom, hogy a magyar televíziózás története úgy alakult, hogy a szerkesztők a mai napig nem kapják meg azt a megbecsülést és tekintélyt, amit feltétlenül megérdemelnek. A nyugati televíziókban egy-egy produkció főnöke, irányítója és szellemi meghatározója a szerkesztő.”
Kedvelte a 24-et és a Maffiózók-at, a róla szóló paródiákat pedig nem vette sértésnek.