Új etap kezdődött az Exatlonban, jött az Ötök Viadala: míg a lányok az árnyékban nézelődtek vagy drukkoltak, vérmérsékletük szerint, a férfiaké volt a pálya. Sorra estek ki a versengésből, a végére Mischinger Péter maradt (aki egyedüli Kihívóként sorra verte a piros riválisokat napokon keresztül), ellenfele pedig Dombi Rudolf volt (aki viszont keveset ment, nem kockáztatott sérülést az elmúlt pár versenynapon). Előbbi esélyeit javította, hogy lendületben volt, érezte a pályákat, utóbbi viszont sokkal pihentebben érkezett.
Ez a taktika nem nézőbarát ugyan, de kifizetődött, mert végül Dombi lett az első „mester", azaz döntőbe jutó férfiversenyző. „Így szerettem volna. Nem volt egyszerű, Peti nagyon jó formában van, rengeteget fejlődött. Figyeltem az egész verseny képét. Amikor igazán akartam valamit, 99 százalékban sikerült korábban, a sportban. Sok minden van a fejemben" – mondta Palik László kérdésére.
Később sem szerénykedett, a kamerák előtt: „A mai napon kimagaslottam a mezőnyből. A többieknek hiányoztam, mint csapatkapitány nem voltam jelen."
A gladiátor Mischinger nem véletlenül volt elkenődve. „Okkal vagyunk itt az Exatlonban. Tanulnom kell. Örökös hibám, hogy sokszor azt hittem, hogy elértem valamit. Sokszor az utolsó pillanatban elfogy valami, és már az Exatlon előtt is így volt" – sajnálkozott.
„Három hétig pihent, és elvárja, hogy ünnepeljék. Örülök, hogy nem a mi csapatunkban van" – vélekedett Hanna, aki szerint Dombi kihasználta saját csapattársait, hogy ő eljusson a végéig. Gelencsér Tímea is azon bosszankodott, hogy értük, lányokért nem versenyzett Rudi, de most, hogy csak magáért kellett menni, akkor remekelt. „Amikor a csapatért kellett volna futni, akkor hol volt?" – zsörtölődött.