Volt már többször 10-4 és 10-3 is, de a hétfői adásnapon még haloványabbak voltak a Bajnokok a szokottnál: hiába mentek végig rendesen a pályán, a végén, a célba dobásnál jóformán mindig alulmaradtak. A legvégén a parádés formában lévő Szabó-Thomka Hanna indult Rákóczi Reni ellen, de utóbbi sem tudott segíteni a vergődő bajnokokon, 10-2 lett a vége, ami példátlan. A kékek teljesítményét emeli, hogy hárman voltak hat ellen.
„Ez volt az ötödik csapatverseny, amit zsinórban hoztok, ez heroikus" – summázta Palik László. Kata szerint előnyük, hogy kevesen vannak, mert erős a kötelék és a barátság, míg a pirosak még sokan vannak. Hanna szerint élvezik a pályákat, tudnak magukra figyelni, és nem kötelességből mennek a versenyekre. Mischinger Péter úgy vélte, hogy a „kevesebb több", a bajnokok sokat pihennek, és mire kap új ellenfelet, addigra már megvan a pályarutinja.
Ungvári Miklós szerint értékelhetetlen volt a saját teljesítménye. „Ez megmagyarázhatatlan. Hogy 10-3 vagy 10-2, az mindegy. Nem találok szavakat. Lehet, hogy a kevesebb több" – vélekedett. Rákóczi Reni úgy vélte, hogy tudja, mi a vergődés oka, de nem akarta elmondani a műsorvezetőnek, nyilván azért, mert hallották volna a kékek is.
„Tisztességesen megruháztuk őket! A helyükben kicsit szégyellném magam" – örvendezett Mischinger „Gladiátor" Péter, amint visszatértek az óceánparti ingatlanba. A villát tehát megtartották a Kihívók, mehettek vissza a luxusba, a Bajnokoknak hívott különítmény pedig ballaghatott vissza a rozoga kalyibába, megemészteni az ötödik nagy pofont.
„Ez a mai eredmény vérciki. A képességeink megvannak. Szeretünk a földön aludni? Engem nagyon bánt, hogy oda kell kuporodni. Itt kuporodunk a kutyaólban... Mintha az lenne a perverziónk, hogy nem szeretünk húst enni, csak egy marok rizst" – morgott Dombi. (A faházban a körülmények szerények, nincs meleg víz vagy rendes vécé sem, és az étel is szegényes.)
A héten férfi kieső lesz, jövő héttől jön az egyéni szakasz.