A hármak viadalát Mischinger Péter nyerte, a gladiátor ezzel már ott a legjobb hatban. Dombi Rudolf ment tehát párbajozni, Jóni Mátét ejtette ki nagy harcban.
„Hol kezdjem? Amikor idejöttem, nem gondoltam volna, hogy elsírom majd magam. Örülök, hogy megismertem sok jó embert, és küzdhettem olimpikonok ellen. Nem volt elég... ez van. Igyekeztem mindent magamba fogadni, sok jót kaptam itt az emberektől, és ezekért hálás vagyok. Rengeteg mindent tanultam, kitartó, határozott és céltudatos tudok lenni. Az év végén világbajnok szeretnék lenni” – magyarázta Jóni Máté.
Dombi Rudolf szerint osztozott Mátéval örömben, bánatban. „Én is több lettem, ő is erősítette a csapatot. Otthon folytatjuk. Alapvetően jó napot hoztam. Jól jönnek a medálok, ez nyilvánvaló. Ha nem lett volna, nagyobb majré lett volna. Nem értem, miért engedtem el az utolsó előtti futamot. Nem jellemző, de én is emberből vagyok” – summázta a napot.