Ábel Anita nem bírta, ha bámulták, és nem akart színésznő lenni

Vágólapra másolva!

Idén lesz 20 éve, hogy véget ért a Szomszédok, a magyar televíziózás egyik nagy klasszikusa. Ma már sokakat megmosolyogtat, a tempó nem épp 2019-es, a sok dialógus banálisnak hat, és nagyon retró, ennek ellenére mégis valamilyen szinten az akkori kor lenyomata, és sok ismert színész bukkant fel benne, jóformán a fél szakma megjelent kisebb-nagyobb szerepben. A teleregényre korabeli interjúrészletekkel emlékezünk, az első rész ki más, mint Taki bácsi, Zenthe Ferenc körül forgott, a második rész Mágenheim Julcsi korai emlékeiről szól.

Origo

Vágólapra másolva!

média Ábel Anita Szomszédok tévé

A mai fiataloknak nem mond semmit a Szomszédok: a ruhák, frizurák ódivatúak, a dinamika döcögős, a párbeszédek néha mesterkéltek, de egy időben a fél ország ezt a sorozatot nézte, igaz, nem is volt más. 1987. május 7-én indult (az ezt megelőző februárban készült a próbaszám), és akkor még nem volt Nielsen, de a Tömegkommunikációs Kutatóintézet igen: annak adatai szerint 65 százalékos volt a nézettségi és 70 körüli a tetszési index.

Tíz évvel később már egy-egy adást több mint hatmillióan néztek a mérések szerint, és a tetszési index 80-90 százalék között mozgott. A többit tudjuk, megjelentek a kereskedelmi tévék, szélesedett, bővült a kínálat, és 1999-ben bezárultak a panellakások ajtói. Cikksorozatunkban korebeli interjúkkal emlékezünk a kezdetekre.

Egy budai vendéglőben kezdődött?

1987-ben Ábel Anita még bőven gyerek volt, 12 éves: karate-edzésre járt, egy fekete, sima szőrű Csupi és a fehér bundás Lajka kutyával lakott együtt, persze a család mellett. Volt ott még egy Csucsundra nevű tengerimalac is. „Van még két szelídített vadgalambom is, de azok szabadon élnek. Idejárnak az ablak- párkányomra. Én etetem őket. Csupi kutyám pedig már a kollégám is. Behoztam őt a tévébe. A Lujza és a boszorkányok című mesemusicalben játszik. Velem együtt" – mondta akkoriban.

A korabeli interjúban Vadász Zoltánt nevezte meg, mint aki elindította a karrierjét. „Ő apukám jó barátja. Nagyon muris volt, egy budai vendéglőben ebédeltünk vele. Én elkezdtem közben színészkedni. De csak úgy, játékból. Mintha én lennék a Zoli bácsi nagy szerelme. Mindenki ránk figyelt. A Zoli bácsinak potyogtak a könnyei a nevetéstől, s azt hajtogatta, ha ebből a lányból nem lesz szuperszínésznő, akkor én egy percig ne legyek többé színész!"

Családi körben

Ekkor volt három és fél éves. „Zoli bácsi rábeszélte az anyukámat, hívjon fel egy filmrendezőt. Fel is hívta Palásthy Gyuri bácsit, a Családi kör című tévésorozat rendezőjét. Kipróbált, beváltam. Tetszik tudni, én már az első pillanattól kezdve nem féltem a kamerától. Attól fogva a Családi kör állandó szereplője lettem" – emlékezett. A Szomszédokba már rutinnal került, hiszen ott volt a Szeleburdi család, a Jöjjetek el a névnapomra, a Merénylet, a Doktor Faustus boldogságos pokoljárása is.

Egy szovjet rendező tévéfilmjében is játszott, ahol egy fiúszerepet átírtak miatta lányra. „Ennek a szovjet filmnek Bujtás János volt a rendezőasszisztense. Aki most a Szomszédokban Horváth Ádám munkatársa. Emlékezett rám, és behívott" – mesélte 1987-ben.

Csörgött a telefon, Erzsi néni volt az

Nem volt teljesen sima útja, nem volt egyértelmű, hogy bekerül a sorozatba, mert volt ott még pár gyerek ugyanarra a szerepre, Horváth Ádám egyenként foglalkozott velük. „Megkérdezte tőlem, szeretem-e a kutyákat. Ez jó beszédtéma volt köztünk. Aztán egyszer csak azt kérdezte: nem félnék-e egy hosszabb tévésorozattól. Én? Félni? Tudomásul vette, de hazaküldött. No, mondtam magamban, Anita, ez nem a te mozid. De egy-két óra múlva csöngött a telefon. Erzsi néni, a statisztaszervező volt: - Gratulálok, Anita, te vagy a Magenheim Julcsi! Hát így történt" – elevenítette fel a kezdeteket.

A Rajk László általános iskolába járt. „Én szeretem a gyerektársaságot, és nem akarok közülük kiválni. Nem vágok fel, nem különcködöm, így az iskolában sem vagyok más, mint Ábel Anita, hetedik osztályos tanuló" – elmélkedett.

Sok évvel ezelőtt úgy ismételtek pár részt, hogy szövegekkel próbálták feldobni a sztorit - csúnya kudarc lett MTV

A sorozat elég hamar sikeres lett, és mivel egy csatorna volt, és azon is kevés látnivaló, nyilván milliók nézték. Ennek megfelelően minden szereplő ismert lett, és persze megbámulták őket az utcán. „Azt nem bírom. Ha bámulnak. Ha rajonganak értem. Igaz, akkor meg azt foghatják rám: felvágok. Írnak nekem lányok, fiúk vegyesen. Meg akarnak ismerkedni velem. Azt kívánnák, hogy levelezzek velük. Vannak, akik felhívnak, követnek, kísérgetnek, utánam szólnak" - mesélte. 12 évesen ezt nem lehetett könnyű feldolgozni.

Lángoló szív

„Mennyi cirkalmas szerelmes levelet írnak, mennyi lángoló szívet rajzolnak! És nem szeretem, ha kis művésznőnek hívnak. És nem is leszek színésznő. Rendező vagy operatőr, az igen" – mondta akkoriban. Azóta tudjuk, nem így lett.

És mivel szórakozott a kislány Anita? Leginkább azt élvezte, ha forgatott, de ha nem, akkor babázott persze. „Itt ez a sok műsoros kazetta. Fölteszem őket, együtt énekelek, táncolok velük. A magnótekercsek dobozaiból házakat építek a Barbie babáimnak. Tizenhárom Barbie babám van. Egész színtársulat."

Forrás: Film, Színház, Muzsika, 1987