Önmagához képest közepes évaddal tért vissza a Black Mirror

Vágólapra másolva!

A Black Mirror pár remekbeszabott évad után szállított egy rövid, közepes évadot – de csak önmagához képest lett valamivel gyengébb, a legtöbb sci-fit így is veri. Spoileres folytatás!

Origo

Vágólapra másolva!

média tévé Black Mirror (sorozat)sci-fi

A Black Mirror itthon nem nagyon ismert a nagyközönség előtt, de Magyarországon népszerű. Főleg azok körében igaz ez, akik bírnak Netflix-előfizetéssel vagy torrenteznek. Egy kissé sötét, borongós, de elgondolkodtató antológiasorozatról van szó, minden rész más szereplőkkel, máshol, máskor játszódik: leginkább annyi közös van bennük, hogy

a szédületes tempójú technikai fejlődés árnyoldalaira igyekszik rámutatni,

és felvillantja, milyen rossz irányokba mehetnek a társadalmak, ha minden kütyüt gond nélkül használnak, ha minden találmányt alkalmaznak. Emberi drámák sorát mutatják be, de nincs esélyünk megtudni, mi lett a 60-70 perces epizódok után a főszereplőkkel, mert a következő epizód már egészen mással foglalkozik.

Az ötödik évadnál járunk, nemrég jött ki a három újabb rész. Az ötödik évadra a legtöbb sorozat már a fáradás és az önismétlés kétségbevonhatatlan jeleit mutatja, elég csak a Lost-ra vagy a Walking Dead-re gondolni. A Black Mirror esetében a kreatív punnyadtság vagy visszaesés jele lehet, hogy míg a negyedik szezonban hat rész volt, most csak három – viszont ez a három epizód simán elfért volna bármely korábbi évadban, egyik sem lógott volna ki.

Egyre veszélyesebb a játék

A Striking Vispers-ben előbb megismerünk két jó barátot, majd a bulizós, vad évek után sok évvel vesszük fel újra a fonalat. A két férfi veszélyes játékba kezd egy valóságszimuláció segítségével, amelyben az egyik női harcos lesz, a másik férfi valamiféle távol-keleti harcművész. A százszázalékos lelki, szellemi és fizikai beleélést biztosító játékban azonban nem püfölik egymást kőkeményen, ahogyan azt illene, hanem egymásba habarodnak és mámoros,

minden valóságost felülmúló szexbe menekülnek a karakterek.

Az egyik férfi nőcsábász agglegény, annak ez remek móka, a másik viszont családos férfi, akinek kezd tönkremenni ezért a (valódi) nemi élete.

Az epizód remekül megmutatja, a mesterséges valóság mennyire rabul tudja ejteni az embert. Mindenki ismer olyat, aki órákat, napokat tölt egy játékkal, függő lesz tőle. Akkor most képzeljünk el egy olyan szimulációt, amelyben majdnem azok lehetünk, akik akarunk lenni, és bármit megtehetünk annak veszélye nélkül, hogy meghalnánk, vagy rendőrfogda hűvösében ébrednénk összebilincselt kezekkel!

A közösségi média foglya

A második rész, a Smithereens a háromból a legmegrázóbb, leginkább drámai darab. Ugyan egy szóval sem említik, de az epizódban szereplő cég megfeleltethető a Facebooknak vagy az Instagramnak, és egyben erős kritikája is a közösségi médiának, rávilágítva, hogy sokaknak mennyit számít egy nyamvadt poszt vagy egy valójában semmire se jó like.

Látszólag egy balul elsült emberrablás története ez, de az csak a felszín: egy összeomló, pszichésen megtört emberi roncs utolsó, kétségbeesett kapálózását látjuk. Az Uber-sofőrnek egészen sokáig harmonikus, normális élete volt, azonban minden összeomlott egy pillanat alatt, és ehhez köze volt egy kiskutyás fotóra érkezett like-nak vagy kommentnek.

A közösségi média erejét a sorozatepizódban nemcsak az mutatja meg, hogy emberi életek függnek tőle (a főhős elveszti szerelmét), hanem konkrétan a jelent is erősen befolyásolja – a helyszínen lévő két tinédzser fiú, aki véletlenül kerékpározik arra, végig nyomatja a történéseket és a fél füllel meghallott információkat a neten, és ettől is függ, mihez kezd épp az emberrabló. Egy 70 perces dráma, feszült, kőkemény krimi ez, és ha ennek láttán csak száz ember szokik le arról, hogy autóvezetés közben a Facebookot bújja, akkor már nem készült el hiába.

Nocsak, az egykori Hannah Montana!

Miley Cyrusnak nem ez az első tévésorozatos jelenése, forgatott már több évadnyi Hannah Montaná-t, de Woody Allennel is dolgozott, életszerűbb is lett akkor a figurája, mint az idős mesteré (a 2016-os Crisis in Six Scenes című sorozatról van szó, azt Allen írta, rendezte és játszott is benne). Most, a Rachel, Jack and Ashley Too című részben nem volt nehéz dolga Cyrusnak, a tinédzsereket szórakoztató, köztük óriási sztárnak számító Ashley O nevű popsztárt kellett megformálnia, ezt pedig korrektül meg is tette, volt némi tapasztalata ezen a téren.

Az epizód (akárcsak az évad első része) végeredményben pozitívan zárul, egyfajta happy enddel, ez pedig nem volt jellemző korábban a Black Mirrorra, mindig is inkább sötét jövőképet festett le. Ebben az epizódban a néző belepillant, legalábbis felszínesen, hogyan működik a popipar, milyen trükkökkel próbálják felélénkíteni a termék (tehát a popsztár) iránti keresletet.

Aljasság, sunyiság, hazugság és kegyetlenség kíséri a stábtagok útját,

a technológiai fejlődés (jelen esetben az, hogy egy kis robotbabába beprogramozták Ashley agyát) viszont ebben az esetben épp megmenti egy huszonéves lány életét, aki a mesterséges kóma, a vegetatív lét után újabb – ezúttal őszinte, rockos – karrierbe foghat.

Nézhető, elgondolkodtató, morális, társadalmi és egyéni sorskérdéseket boncolgató epizódokat szállított tehát a Black Mirror, de korántsem ezek a sorozat legjobb darabjai. Az IMDb-n a 2. rész kapta a legjobb értékelést, utána jött az 1., majd Miley csak 6 pontot kapirgált össze. A komplett sorozat azonban 8,9-en áll, tehát a többség szerint unalmasabbak, vontatottabbak vagy egyszerűen csak érdektelenebbek az újabb részek. Döntse el mindenki maga... és ne nyomogassa a like-okat a mobilján, ha épp autót vezet százzal a sötét éjszakában!