Óriásit bukott az űrben kalandozó Pirx kapitány

Vágólapra másolva!

Elsőre 96 millió forintba került volna az ötrészes sci-fi, ami akkori árakon, a hetvenes évek elején is soknak tűnt: akkortájt 3-4 millióból kijött egy hazai mozifilm vagy egy igényesebb tévéfilm. Végül 4 milliót szánt az MTV az első magyar tudományos-fantasztikus sorozatra összesen, és sajnos ez a szegényes képi megoldásokon vissza is köszönt. Megvizsgáltuk, hogyan fogadták a tévékritikusok 46 évvel ezelőtt az űrkalandokat.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

sorozat Pirx kalandjai tévé sci-fi

1972-ben már lehetett olvasni arról, mi készül Rajnai András tévérendező kezei között. „Nem mindennapi vállalkozásba kezdett a Magyar Televízió. Pirx kalandjai címmel színes, ötrészes tudományos-fantasztikus sorozat készül, amelyet Stanislaw Lem novellái alapján írtam munkatársammal, Varga Lászlóval. A történet fantasztikus helyszíneken, a világűrben, a Holdon, a Marson, szuper űrrepülőtereken, lenyűgöző jövő századi hab-üvegépületekben, zenére lüktető lézerszobrok környezetében játszódik" - újságolta a rendező az Esti Hírlapnak.

„A Pirx kalandjai sorozat egyszerre kétféle műfaji újdonságot hordoz. Összegezi a más műsorokban volt elektronikus kísérleteinket, s ezek eredményeit felhasználva, megteremti az első hazai tudományos-fantasztikus sorozatot. Régi és tapasztalt munkatársam Abonyi Antal vezető operatőr, akinek most már nemcsak elektronikus képkombinációkban, fekete-fehér fényhatásokban, hanem színekben is kell gondolkodnia.

Igen, az egy virágtartó kerámia a háttérben Forrás: Origo

A Pirx kalandjai esetében neves színházi rendezőt és színházigazgatót, Kazán Istvánt sikerült megnyerni társrendezőnek, aki színészpedagógusi és művészeti tapasztalatait átadva segítségünkre sietett. A főbb szerepeket Pap János, Sunyovszky Szilvia, Bálint András, Básti Lajos, Deák Sándor, Sinkovits Imre és Tordy Géza játssza. A tévésorozat bemutatója 1973 első negyedévére várható" - mesélte.

Nem egy McLane

Rajnai András és Varga László, a sorozat írói öt kalandba sűrítették a novellák eseményeit: űrhajós- iskolai diplomarepülésétől kezdve a parancsnoki poszt eléréséig kísérik végig főhősük életét. Pirxet a magyar tévénézők csak az Orionból ismert McLane kapitányhoz hasonlíthatták, addig ugyanis sok tévés sci-fit nem adott az MTV (akkoriban az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai ment).

„Szeretnénk, ha Pirx sokkal emberszabásúbb lenne, mint McLane. Olyan, aki nem tévedhetetlen, aki mérlegel, töpreng, melléfog, és végül is valamilyen ösztönös megérzéssel, kivágja magát a legbonyolultabb helyzetekből is. McLane meghatározatlan nemzetisége ellenére is német volt, Pirx lágyabb (nem véletlenül), szláv típus. A kötet egyébként teljesen hímnemű novellákat tartalmaz, nők csak elvétve, statisztaként fordulnak elő bennük.

Egy kalandfilm viszont nem nagyon lehet meg szerelmi szál nélkül,

úgyhogy az egyik novellában felvillanó női figurát kibontottuk, Pirx szerelmévé, későbbi feleségévé írtuk. Pirx magánéletében is meditáló, határozatlan, tulajdonképpen őt csábítja el Glória, a női főszereplő, aki nagyon is 1973-as panasszal fogadja a kozmoszból hazatérő fiút: Miközben te a világűrben csavarogsz, én egyedül itthon bezárva, a sok munkával" – mesélték az alkotók 1973-ban.

A jövőben is lesz papíralapú újság? Origo

„A cselekmény az elektronika különböző trükklehetőségeivel élve egy huszonegyedik századbeli képi valóságban jelenik meg, de ez a világ nem elidegenítő hatású, nem kíván valamiféle elemeit, stilizált játékmodort a színészektől, hasonló stílust a rendezőktől. Lényegében a ma kérdéseit, tendenciáit erősíti fel a jövőbe vetített valóságával" - vélekedtek.

Miről szólt?

„Az első rész az éppen frissen diplomázott Pirxet mutatja, próbarepülése közben. A második űrkrimi: a nyomozó Pirx. A Holdon különös balesetek történnek, Pirx feladata kideríteni az okát. A harmadik: űrwestern. A Marson meghibásodik egy robotgép, elszabadul, pusztít, el kell fogni, ártalmatlanná kell tenni.

A feladat természetesen Pirxé.

A negyedikben egy régi űrper perújrafelvételét tárgyalja a bíróság. Az ötödikben Pirx már öreg űrróka, egy űrkísérletet vezet, a Saturnust kell megkerülnie, ami nem különösebben nehéz feladat akkoriban. A bonyodalmat az okozza, hogy a legénység egy része valódi ember, a másik része az emberhez külsőségekben teljesen hasonló robot. Meg kell állapítania, ki kicsoda, véleményt kell róluk mondania" – újságolták a start előtt a készítők.

Az alkotók úgy gondolták, hogy Lemet elsősorban a sok tekintetben az embernél is tökéletesebb gép és az ember kapcsolata érdekli. „A robot logikusabb, mint az ember, tévedhetetlen. De az ember gyakran éppen a tévedhetősége révén jut előbbre, a fejlődés során kialakult asszociációs rendszere segítségével — amelyet mi egyszerűen csak megérzésnek, intuíciónak szoktunk nevezni. Ezt az asszociációs rendszert nem lehet betáplálni semmilyen gépbe sem, hiszen a gép alkotó módon nem gondolkodik. Ez a meggyőződése a novellák szerzőjének, és a sorozat íróinak is" – népszerűsítették a produkciót 1973-ban.

Mibe került?

A Tükör 1973-ban interjút közölt Rajnaival, és ebből kiderült, hogy amikor elkészült a tervezett ötrészes - egyenként 60 perces - tévésorozat költségvetése, a végösszeg láttára többekben elhűlt a vér. Nem csoda: kilencvenhatmillió forint jött ki. Rajnai András, a film egyik írója és társrendezője állítólag ekkor letett az asztalra egy „ellenköltségvetést", négymillió forintról. Ez akkoriban alig volt több, mint egyetlen, szokványos kiállítású film kivitelezési költsége.

„Pirx pilóta kalandjai száz év múlva játszódnak a Földön, az űrben, a Holdon meg a Szaturnuszon, és az űrben keringő, szálloda nagyságú szuperűrhajókon. Mindezeket valósághűen ábrázolni valóban költséges mulatság lett volna. A televíziós kamerák képeinek egymásba kopírozása segítségével azonban

jóformán teljes egészében mellőzhettük a díszleteket.

Csupán néhány példa erre a megoldásra. Az egyik jelenetben a szereplők hatalmas üvegfolyosón haladnak végig. Ennek egyetlen díszlete: közönséges vizespohár, oldalára fektetve" – mondta a költséghatékony, de vizuálisan szegényes megoldásról.

„A szuperűrhajóban strand is van, a fürdőruhára vetkőzött űrhajóslányok több méter átmérőjű műnapkorong körül bámulnák. A műnapkorong, kellőképpen felnagyítva, egy közönséges hősugárzó. De ki hinné el majd a képernyő előtt, hogy a többemeletes űrhajóállomás korongja egy műanyagból készült kenyérkosár? Sorolhatnám még a hasonló trükköket, de nem szeretném a leendő nézőket megfosztani az illúziótól" – nyilatkozta a premier előtt.

Nem voltak elájulva tőle

A Film Színház Muzsikában, 1973-ban, finoman szólva nem ünnepelték a produkciót. „Stanislaw Lem, a lengyel író, világhírű alkotója a műfajnak. Rangosabb és jobb író, mint amilyennek a Pirx kalandjai nyomán hiheti a magyar néző. (...) A magyar sorozat megkomolyította Lemet. És ez nem tett jó neki" – így kezdődött a kritika.

„Mielőtt esztétikai fejtegetésekbe bonyolódnánk, állapítsunk meg egy egyszerű tényt; ez a Pirx, a nagy világűrutazó, eltévedt. A magyar tévé műsorai között tévedt el, amikor öt héten keresztül az esti főműsorban jelentkezett. Ugyanis ifjúsági sorozatnak készült" – volt olvasható a lapban.

Eztán a gépekkel és a női karakterekkel van gond. „No és a robotok! Ezek a két lábon járó kukatartályok! Hát nem édesek?

Morzéznak meg lézersugárral lődöznek.

Nagy-nagy csatákat lehet vívni velük. A lányok mindebből nem sokat értenek. Csak a ruhájukkal törődnek majd a jövőben is. És folyton lefetyelnek, veszekednek, fontoskodnak, s mire a férfiember szóhoz jutna, lecsapják a videotelefont" – áll a szövegben. Ennek ellenére Sunyovszky Szilvia azért címlapot kapott:

A kritika megjegyzi, hogy Papp János alakította Pirxet, a deli űrpilótát, de túl bonyolult feladatot nem kapott. „Kazán István rendezésében elevenedett meg a jövő űrévezred, Rajnai András filmtrükkjeinek segítségével. Nem hiszem, hogy oktatófilm lenne e sorozatból az űrhajósiskolán — a fiatalok azonban valószínűleg nem mulasztottak el egyetlen folytatást se, és a házi szerszámkamrákban országszerte készülnek a robotok, kimustrált locsolókannákból és teafőzőkből" – próbált kissé pozitívan zárni a szerző.

Az űrből jött, a földbe döngölték

„Nem Stanislaw Lemen, a műfaj, bízvást mondhatjuk, klasszikusán múlott, hogy ez az igyekezet nem sikerrel, hanem kudarccal járt. A sikertelen produkciónak az az oka, hogy a két magyar átíró, Rajnai András és Varga László nem értette meg a Pirx-novellák tulajdonképpen cselekményszegény történései mögött húzódó lényeget. Azt, hogy Lem az emberben és csakis az emberben hisz. Így aztán mindketten beugrottak, és nem a gondolatra, hanem a cselekményre összpontosítottak" – ezt már az 1973-as Népszava írta.

A korabeli, 46 évvel ezelőtti kritika szerint ez az alapvető félreértés okozta aztán, hogy a két rendező, Kazán István és Rajnai András, aki mint átíró sem jeleskedett, képtelen volt megbirkózni az alapvetően félreértett Pirx pilótával. „A távoli jövőben is emberinek megmaradó érzelmek, indulatok, eszmények és gondolatok felfejtése és elemzése helyett háztartási kisgépeken repkedő,

sztaniolpapírba csomagolt figurákat láttunk,

akiknek rendületlenül kopogott a gumicsizmája, és ez olykor több volt, mint bosszantó" – olvasható a szegényes vizuális megoldásokról.

„A sorozat gondolatszegénysége töprengés helyett arra kényszerítette a nézőket, hogy egymással vetélkedve mennél több konyhai alkalmatosságot fedezzenek fel a képernyőn, sajnos. Az elhibázott koncepció egyébként a színészek munkájára is rányomta bélyegét. Szeretnénk hinni, hogy Papp János ennél sokkal jobb teljesítményekre képes, és Sunyovszky Szilvia nem csak szép. Nálunk is lehet jó tudományos-fantasztikus filmet készíteni, és ehhez igényességen kívül nem is igen kell más" – vélekedett a kritikus.

Szegényes képi világ

A Magyar Hírlap szerint is gyenge volt a képi megvalósítás, már az 1973-as szinthez képest is. „Vajon megkaptuk-e azt a többletet a képernyőtől, amit joggal elvárunk: a látványt? Visszafogottan, rendkívül puritán eszközökkel dolgozik ez a műsor.

Úgy is mondhatnánk: szegényesen illusztrál.

Indokolt-e azonban az ilyen fokú képszegénység? Úgy véljük - nem. Ha behunyt szemmel hallgatjuk a szöveget, akár egy váltott hangokra komponált rádióelőadás részesei is lehettünk volna. A szegénységet csak aláhúzta az illusztrációs kísérletek ötlettelensége" – csaptak oda az MTV-nek.

A lap szerint „ez a nagyszerűen időzített és fontos mondandójú sorozat nem találta meg a pedagógiai és dramaturgiai szempontból nagyon kívánatos vizuális formáját." A kritikus úgy vélte, hogy tudatosan kerülni akarták az Iskolatévé megoldásait, ennek következményeként viszont a leghagyományosabb tanórahangulat kerekedett a kamerák előtt.

Ez a sorozat visszalépést jelent,

hiszen jól emlékszünk a korábbi nagy vállalkozásokra, amelyek során a megértetés és a rögzítés érdekében jelentős apparátus mozdult meg. Tévénk belső szakembergárdája a látottaknál sokkal többet tud. Televíziós egyéniségekké nőtt szaktudósokban pedig nincs hiány" – állt a szövegben.

A végén némi dicséret is jött: „Rajnai András olyan elektronikus dramaturgiai rendszert kínál, amelynek segítségével megragadóan hiteles és monumentálisnak látszó díszlettára építhető fel minden emberileg elképzelhető futurumnak. A fontos vállalkozást örömmel, sőt büszkeséggel üdvözöljük. Érdeklődéssel várjuk a következő darabokat is, hogy későbbi időpontban fejthessük ki részletes véleményünket. Mindenképpen javasoljuk azonban, hogy a film látványa mellé olvassák el Lem Pirx történeteit is" – írta a lap.