Az ifjú Jesse Pinkman szenvedései és a Breaking Bad lezárása

Vágólapra másolva!

Az El Camino: Totál szívás - A film indításakor bizonyára hevesen dobbant a Breaking Bad-rajongók szíve, és talán nem is csalódtak két órával később. Az ötévados sorozatot lezáró film folyamatosan tartja a feszültséget, van benne pár zseniális jelenet, de kétségkívül kell hozzá ismerni a drogdíler és társa sztoriját.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

tévé Breaking Bad film

Amikor 2013-ban véget ért a Breaking Bad, tízezrek néztek maguk elé percekig, hogy megemésszék a látottakat, hogy lezárják magukban a sztorit, majd eztán jött a jeges rémület: lesz a közeljövőben megint ilyen remek sorozat? Ha igen, mikor? Tíz év múlva? A magyar keresztségben Totál szívás címmel futott széria nem véletlenül került a legnagyobbak közé: 9,5-ön áll az IMDb-n, évadról évadra növelte a táborát, és amikor teljes volt a felhajtás és a hisztéria körülötte, az ötödik évaddal lezárták a sorozatot. A csúcson abbahagyni, nos, ez sokaknak nem sikerül, de itt összejött.

Spinoffban azért lehetett reménykedni, mert tényleg minden brit és amerikai tévés szaklap a Breaking Baddel volt tele annak utolsó heteiben, nyilván a stúdió, a készítők sem mennek szembe a nézői akarattal. A folytatásban nagyon szívesen néztük volna Jesse Pinkman történetét (akár a Walter White-tal való megismerkedés előtti éveket, akár a sorozat utáni kalandjait), a zsaru Hank Schrader körül is bőven lett volna izgalom és mesélnivaló (a korábbi évekről, persze). Még Gustavo Fring is érdekesnek tűnt egy spinoffra, mert ahogy a fickó tudott nézni, némán, rezzenéstelen arccal, attól az embernek a hideg futkározott a hátán. Gus is csak előzménysorozatot kaphatott volna, hiszen a sorozatban elveszítette a fél fejét, és nem képletesen.

Miért éppen Saul?

Ehhez képest a testvérsorozatot nem a három izgalmas figura kapta, hanem Saul Goodman, aki ugyan jellegzetes arc volt, de rettentő teátrális és sokszor idegesítő, néha irritáló karakter. Nem volt annyira karizmatikus és érdekes, hogy kinézzünk belőle egy saját, többévados sorozatot. A Better Call Saul ennek megfelelően döcögősen indult, lomhán, mellőzve mindenféle mesterien adagolt feszültséget, amiben nagy volt a Breaking Bad. A Better Call Saul első két évadjában több olyan rész volt, amiben semmi nem történt – de azt a semmi is szörnyen lassan, vontatottan. Sokan csak azért szenvedtek át több unalmas részt, mert hitték, hogy jó színészek és tehetséges készítők munkájából előbb-utóbb csak lesz valami érdekes, nívós.

A simlis ügyvéd sorozata végül erőre kapott, a harmadik évad már fogyasztható lett, addig viszont óriási türelemre volt szükség. A negyedik pedig az első hármat felülmúlta, képileg, megvalósításban, sztoriban és izgalomban is többször utolérte a nagy elődöt. Feszültebb lett a cselekmény, több „rendes" bűnöző jelent meg, Gustavo 'Gus' Fring, Mike Ehrmantraut egyre többet szerepelt, Nacho Varga karaktere pedig szintén telitalálat. Ettől persze még érdekelt sokakat, vajon mi lett Jesse Pinkman sorsa – és itt végre elérkeztünk a filmhez.

Egyszerre jó és rossz nézni

Az El Camino: A Breaking Bad Movie-t a Netflix hozta el, és milyen jól tette! A régi rajongók újra láthattak pár remek szereplőt a sorozatból, kiderült több háttértörténet, hiszen nem csak egy idősíkban játszódott a sztori. Ugyanakkor 10-20 perc után nyilvánvaló lesz a néző számára, hogy a film valójában a Totál szívást ismerőknek készült, ők tudják értékelni, ők felfigyelnek az apró részletekre is.

Aki nem látta a sorozatot, annak ez a film nem sokat mond, nem érti az utalásokat, nem világos neki, mi mikor játszódik, miért, és kik ezek az alakok. Aki Breaking Bad-szűz, ne is ezt a filmet nézze, hanem kezdje a történetet a legelejéről.

Nagyon kellemetlen nézni egy szerencsétlen ember szenvedéseit, még akkor is, ha a karakter soha nem volt tisztalelkű, emelkedett jellemű férfiú. Jesse eleve egy hóhányó kókler volt, már a sorozat elején is, majd beszállt a drogbizniszbe, embert is ölt, úgyhogy akár gondolhatjuk is, hogy megérdemli a bűnhődést.

De ami vele történik (a sorozat végé felé és a filmben is), azt keserves nézni: megalázó, szörnyű helyzetbe kerül, ketrecben tartják, leláncolják, egy idő után már nem is saját akarata ura, már drukkol neki a néző, hogy tegyen valamit végre, ne legyen pipogya, akaratgyenge báb. Pont ilyen nyomasztó volt nézni a megkínzott, megalázott, kasztrált Theon szenvedéseit a Trónok harcában, aki egy idő után már megszökni sem mert ura mellől, vagy David Fishert, a Sírhant művek egy részében.

Képileg abszolút kielégítő volt a film, a nagytotálokkal, szuperközelikkel, néha visszaköszöntek a Breaking Bad sajátos színvilága és beállításai, Todd lakásának alapos és kétségbeesett átkutatása pedig felülről fotózva mókásnak hatott. Ha már Todd: az egykedvű arccal előadott, szenvtelen eszmecseréi a várható időjárásról, a prognózis százalékos valószínűségéről és sok egyéb témáról egészen szürreálisak és borzongatóak voltak, figyelembe véve, hogy a másik fél egy megkínzott, nyomorúságos rabszolga egy sötét ketrec mélyén.

Bár a legjobb, legizgalmasabb karakterek (Walter, Hank Schrader, Gus) halottak, Jesse-ről már tudjuk, mi történt vele, Walter White Junior és Skyler sorsa pedig annyira nem tűnik fontosnak, mindent összevetve, nagyon nem bánnánk, ha Vince Gilligan még kapna pár tízmillió dollárt egy Breaking Bad minisorzatra.