A „Lelkek városa”, ahol 1200 él lakosra jut nagyjából kétmillió halott. 17 temető fekszik a kisváros területén, jóformán mindenfelé sírok, kripták állnak. Itt nyugszik Wyatt Earp és Levi Strauss is. Több tízezer holttestet hoztak át San Franciscóból, ezek nagyrészt tömegsírba kerültek.
Ha hiszünk a lélek halhatatlanságában, a nyughatatlan szellemekben, a visszajáró fénylényekben, ha nem, pár itt töltött éjszaka nyilván nyugtalanná tenné az utazót. Mert ha hajnalban meglibben a függöny, és mind a négy oldalról temető veszi körbe a kis motelt, ahol alszunk, akkor mire gondolunk, egy lágy szellőre? Vagy másra?
Egykoron ezer lakosa volt, mára kihalt, ugyanis 57 éve folyamatosan ég egy szeméttelep mellette. Amikor kigyulladt, még abban reménykedtek, hogy elég, és vége, de alatta szánbánya lapult.
A füst, a bűz jóformán mindenkit elűzött, és úgy tűnik, nem is lesz fellendülés mostanában: tilos újonnan jöttnek letelepedni (már ha bárkinek ilyen őrültség eszébe jutna), mert becslések szerint még 250 évig éghet a környéken az egykori szénbánya.
Falu 58 mérföldre Anchorage-től, mondatjuk, hogy a világ vége után egy kicsivel. Alaszka nem épp barátságos, szubtrópusi klímájáról ismert, jól fel kell öltözni, ha az ember odamegy. A hely azért lett híres, mert minden lakosa egyetlen házban él, egy olyan épületben, amely egykor a hadseregé volt. Van benne egy kis rendőrség, egy postahivatal, bolt, kápolna, játszószoba, sokféle dolog.
Ez alapvetően akár vidám kis hely is lehet, mint egy zajos, vidéki kollégium, ahol mindig akad egy-két szórakoztató flótás, de képzeljük csak el, amint egy fáradt utazó ott megszáll, és sorra tapasztal gyanús dolgokat: lukon át leselkedő szomszéd, hajnali sírás, lánccsörgés, majd felfedezi egy ötszáz éves festményen a kissé sápadt portást, akit csak éjjel látni szolgálatban...
Látszólag egy meghitt, nyugalmas kis lakópark a végtelen nagy cukornádültetvények közepén. Senki nem jár arra, hiszen nincs is miért, a legközelebbi vegyesbolt is messze kocsival. Mitől lesz rémisztő, kellemetlen, nyomasztó egy ilyen izolált lakótömb?
Attól, hogy szexuális bűnözők próbálnak itt visszailleszkedni a társadalomba. Olyan violens emberek, akik nemi erőszak és hasonlók miatt kerültek a rácsok mögé, de még nem biztos, hogy készen állnak a nagyvárosi létre. Egy tévés thrillernek tökéletes a helyszín, ha már a börtönös sorozatok nem tudnak sok újat mutatni.
Turisták látogatják ugyan, mert lakossága egy fő, de azért dermesztő lehet ennyire elszigetelten élni.
Monowi korábban sem volt egy megapolisz, de 2004-ben elhunyt a jelenleg is ott éldegélő nénike férje, azóta ő a polgármester, könyvtáros és kocsmáros egyszerre.
Képzeljünk el egy FBI-os, afféle Mulder-Scully duót, aki bejelentése a helyszínre megy, mert sorra tűnnek el ott az átutazók, akik csak megálltak inni egy üdítőt, kávét. Az egész településen csak egy bűbájos, kedves mamóka él, itt-ott virágkertek, hímzett faldíszek között... hát nem rémisztő?
A chilei Santa Laura fénykorában 425 lakossal rendelkezett, Humberstone 3700 lakos fölött is járt a legjobb időkben, amikor a világ legnagyobb salétromipari termelőhelyei voltak; a 19. század végi Chile ipartörténeti fejlődésének emlékművei.
Ma igazi szellemváros, a rozsda eszi mindazt, amit még nem loptak ki belőle. Horrorfilmnek és egy Mad Max-szerű túlélős, brutális sorozatnak remek helyszín lenne.
1500 lakosa volt még az 1980-as évek elején, de egy árhullám következében mindenki menekülni kényszerült. 1985-ben evakuálni kellett a lakosságot, teljesen kihalt a környék, és jelenleg csak egy lakosa van, egy Pablo Novak nevű úr. A városka húsz évig volt víz alatt, a fák, bokrok természetesen elpusztultak, minden az enyészeté lett, az épületek java összeomlott.
A visszaesés azért is drámai, mert a hetvenes években a termálvizei miatt nyaranta 25 ezer turista érkezett pihés végett, rekreációs célból – ma már csak katasztrófaturisták mennek a helyszínre.