Mennyiben változott az élete az elmúlt hetekben?
Nagy változást két területen okozott nekem a járvány. Az egyik, hogy a lányomat most nem látogathatom, Skype-on beszélgetünk, hogy lássam is, ne csak halljam. Budapesten lakik, pontosabban Budán, nem is olyan messze tőlem. Ő nem enged be magához, én pedig beengedném, de nem jön,
vigyáz magára, meg rám, amit persze meg is értek.
A másik, ami hiányzik nagyon, az a társaság, én ugyanis kávéházi ember vagyok, soka baráttal, haverral. Szerdánként közös pingpong-meccseink szoktak lenni, utána kis koccintgatás. Ilyenkor sokat beszélgetünk, megváltjuk a világot. Most sajnos épp nem lehet megváltani hosszú beszélgetésekkel, épp ez hiányzik a világnak.
Vásárolni, főzni szokott?
Heti egyszer bevásárolok, napszemüvegben, szájmaszkban, gumikesztyűben. Én 19 éves koron óta szinte mindig menzán vagy étteremben ettem, ez is hiányzik, de főleg az emberi oldala, a beszélgetések másokkal. Most az van, hogy én kikészítem a pénzt, kihozzák az ennivalót, távolról kinyitom a garázskaput, ott behozzák a rendelt ételt.
Van rokona, ismerőse, aki mostanában gyengélkedik?
Senki nem beteg a rokonaim közül, szerencsére.
Mivel tölti a napokat, ha nem a lányával beszélget?
Egy dologra nagyon jól lehet kihasználni a karantént, a teraszon napozom. Amúgy a nyugis dolgokat nem bírtam korábban, úgyhogy ezt nem tettem régen. Most művészek készítenek egy „maradj otthon" jellegű dalt, felkértek a közreműködésre, abban elénekelek egy sort. Remélem, hogy menni fog, Molnár Piroskával is énekeltem, Csobot Adéllal pedig sikeresen szerepeltünk a TV2-n a Nagy Duettben, ott voltunk a döntőben. A rádió gyermekkórusában is énekeltem.
Filmet, sorozatot néz?
A lányom megoldotta, hogy legyen otthon HBO Go-m, Netflixem. Mostanában láttam a Narcost, a Csernobilt, a magyar Társas Játék című sorozatot, illetve a The Crown-t. A YouTube-on főleg zenéket hallgatok, tegnap este például Céline Dion estet tartottam. A YouTube-ozás azért veszélyes, mert észre sem veszem,
repülnek az órák, így néha hajnalban fekszem.
Én imádom az operát, volt, hogy Marton Évát néztem-hallgattam, és azon kaptam magam, hogy reggel fél öt van, de szerencsére tudok aludni délig is, pláne most, hogy alig megyek valahová.
Kimozdul a természetbe?
Csak óvatosan, nem találkozom senkivel. A budai várat nagyon szerettem, a járvány óta persze nem megyek oda. Máriaremetén lakom kinn, közel a természethez. A minap felmentem a Farkashegyre egyedül, ahol régen, gyerekként még sokat számháborúztam. Emberrel nem, összesen két őzikével találkoztam az erdőben. Megnéztek, majd békésen, kapkodás nélkül bementek a sűrűbe – úgy tűnik, nyugodt ember vagyok.
Távmunkája van?
Igen, alakul. A Nem Kapcsoltam című könyvem toplistás lett, tavaly jelent meg, szépen fogyott. A kiadóval beszélgettünk egy második részről, amely inkább a kezdeti tévés időkről, a sráckoromból szól majd. Ezt írogatom, pontosabban egyelőre csak gyűjtöm a történeteket, sztorikat.
Sokan utazgattak volna ezekben a tavaszi hónapokban. Ön is útra kelt volna?
Igen, március 6-án indultam volna Indiába. Amikor a feleségem meghalt, akkor megfogadtam, hogy a Tádzs Mahalhoz elmegyek. Be is fizettem kiscsoportok utazásra, de még időben lemondtam. Szerintem jól tettem, mert már nem - vagy alig - járnak a repülők, lehet, hogy ott ragadtam volna egy időre.
Sokat bukott ezen?
Nagyobb baj az lett volna, ha Indiában elkapom a vírust. Rendes volt az utazási iroda,
csak olyan összegeket buktam el, amiket már ők is kifizettek.
India után májusban mentünk volna a barátokkal egy másik útra: van egy társaságunk, operatőrök producerek, filmes-tévés emberek. Voltunk már együtt Skóciában, Spanyolországban, Németországban, sok helyen. Most Elzászba mentünk volna, egészen véletlenül van ott egy borvidék is... de áttette a légitársaság december elejére az utat. Remélem, az már nem marad el!