Egy trombózis keletkezett a jobb vádlijában, az leparancsolta a színpadról, mesélte a színész. Ez 2015 körül történt, náthás volt, köhögött, elment orvoshoz. „A gyógyszernek, amit kaptam, a trombózis is a mellékhatásai közt volt, elolvastam. Beszedtem, két nap múlva trombózisom lett a lábamban, bár az orvos szerint nem attól volt. Be kellett fejeznem a pályát" – emlékezett.
„Hogy színész legyek, ez volt az első gondolatom, amikor szakmát kellett választani. Hogy úgy mondjam, be is jött. Akkor már csak édesanyám élt, örült nagyon neki, hogy erre a pályára jöttem" – elevenítette fel a távoli múltat.
1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. „Örömmel fogadtam, hogy fölvettek, szerettem az osztálytársaimat. Linka Györgyre emlékszem, remek színész volt... Budai István... ahogy idősödik az ember, a memóriája is lustul. A szerepeimet is egyre hosszabb ideig kellett tanulnom. A szövegtanulás ment, de meg kellett vele küzdeni" – mondta.
Úgy emlékezett, hogy neki vidéki színházat kellett választania. Eger szimpatikus volt neki, oda tudott szerződni. „Nem voltak kiszemelt szerepeim, amiket szerettem volna eljátszani, rábíztam magam a sorsra. A kollegákkal elég könnyen közös nevezőre jutottam. Egyre rutinosabb lesz az ember, minél tovább van a pályán" – elmélkedett.
Szilágyi István sok filmben, sorozatban szerepelt. „A filmrendezők látogattak előadásokat, ott kiszórtak színészeket, akiket foglalkoztatnak majd. Gyorsan beletanultam a filmezésbe, tudtam azonosulni a figurával. A legtöbb rendezővel szinte baráti volt a kapcsolatom" – mesélte a színész 2017-ben.
Nem akart választani film, sorozat és színház között. Lópici Gáspár karaktere a Keménykalap és krumpliorrból már hozzánőtt, de nem nagyon akart róla külön beszélni. „Egy-egy szerepet kiemelni nem tudok. Akkor sem tudtam, és nem is akartam" – mondta. Korábban is faggatták a szerepeiről, de szűkszavúan válaszolt. Az ismertség viszont nem zavarta, örült, ha felismerték, mert szerinte ez a siker mutatója.
Egy darab volt csak, amit nem vállalt el. „Trágár volt a hangulata, fölállt az ember hátán a szőr. Nem tudom már, ki írta, de rettenetes hangulata volt" - emlékezett.
És milyen életet élhetett volna Szilágyi István, ha újrakezdhetett volna mindent? „Van olyan, amit másképp csinálnék... de valószínűleg hasonlóan csinálnám, mert én vagyok" – jegyezte meg az interjú során.