Curon: őrzi sötét titkait a kisváros

A Netflix ezúttal egy olasz saját gyártású sorozatot hozott el az előfizetőknek. A Curon ugyan erősen kezdett, azonban az írok nem tudták elkerülni a klisék áradatát, hasonló történetet pedig az elmúlt években már többször is láthattunk a mozivásznakon. A Curonnak volt néhány kifejezetten erős pillanata, de túlnyomórészt az egész évadra a középszerűség volt jellemző a történetvezetéstől a színészi játékon át a zeneválasztásig. Spoilermentes kritikánk az első évadról.

A Netflix nem fél ismeretlen vizekre evezni és a hollywoodi produkciók mellett rengetek európai és ázsiai saját gyártású sorozattal is rendelkezik, amelyek közül több remek darab is van. A Curon, a streaming szolgáltató olasz sorozata viszont minden bizonnyal nem fog közéjük kerülni, bár kétség kívül

lesznek olyanok, akiket magával ragad a sorozat borongós hangulata, a misztikum.

A történet középpontjában Anna (Valeria Bilello), az egyedülálló anyuka, két gyermeke Mauro (Federico Russo) és Daria (Margherita Morchio), valamint Anna apja Thomas (Luca Lionello ) állnak. Anna és gyermekei Milánóból érkeznek meg Curonba, ahol a már régóta családi tulajdonban lévő hotelben szállnak meg Thomasnál.

Itt már remekül kivehető, hogy az írók bőven adtak teret a családi drámának. Ekkor a néző még nem tudja, hogy Anna és a gyereke miért hagyták el Milánót, Thomas pedig egyáltalán nem fogadja tárt karokkal lányát és unokáit. Emellett néhány visszaemlékezést is láthatunk, ami tovább árnyalja a képet, de kiderül az is, hogy Anna édesanyja öngyilkos lett, a nőt pedig régóta rémálmok gyötrik emiatt és magát okolja a történtekért. Emellett Anna és gyermekei kapcsolata sem mondható ideálisnak. Mauro sokkal több figyelmet kap anyjától, néha már úgy tűnik hogy túl sokat is, ez pedig látszólag zavarja lányát.

Forrás: Netflix

A sorozat már az első részben is fölöslegesen sok információt zúdítottak a nézőre, ezért nem is csoda ha valaki hamar feladja és a kaszálás mellett döntött. A Curon fél óra alatt egy tömérdek kérdést tett fel, és valószínűleg éppen ez az oka annak, hogy a sorozat az évad végére látványosan elkezdett rohanni a forgatókönyv után.

A Curon talán legemlékezetesebb képe maga a kisváros mellett található tó közepén félig elárasztott templom, amelynek csak a tornya lóg ki a vízből. Ugyan a tó és a templom a sorozat legfontosabb elemei, mégsem tudtunk meg róluk gyakorlatilag semmit azon kívül, hogy a tóban egy rejtélyes folyamat zajlik le, a toronyban pedig nincs harang, a kongását a helyi legenda szerint mégis hallani néha.

Forrás: IMDb

A karakterek bemutatását sem aprózták el a készítők, hiszen már az első részben felszínesen megismerhetünk minden főszereplőt, akik közül ugyan akadnak érdekesebbek, de igazán eredeti nincs közöttük: a vagány városi lány, a falusi tahó rossz fiú és a menő húga, valamint a középkorú, mogorva és nem túl bizalomgerjesztő alak mellett mindenkit bezsúfoltak Curonba,

a kémia viszont szerencsére néhány színész között megvolt és akadtak olyan mellékszereplők is, akik némi színt tudtak csempészni a város szó szerint is szürkés hétköznapjaiba.

A sorozat hangulata egyébként kellően magával ragadó, főleg azoknak akik szeretik a krimikben a borongós tájat, a fakó színeket. A családi dráma mellett hamar kiderül az is, hogy a várossal nincs minden rendben. Nem csak a családi szálloda rejt titkokat, hanem a városban, valamint a tó körül is furcsa dolgok történnek nem is csoda, hogy több helyi legenda is terjed Curonban.

Anna, Mauro és Daria (balról jobbra) Forrás: IMDb

Ugyan néhány oldal horror kategóriába sorolta a Curont, ez viszont erős túlzás, ezért nem kell azoknak se visszariadnia a próbától, akik egyébként félősebbek. Akadnak viszont olyan jelenetek, amelyek M. Night Shyamalan, a Falu című film feelingjét idézik, de a Twin Peaks szerelmeseinek is tetszhet pár jelenet, az utolsó néhány részben pedig véresebb momentumok is bőven vannak.

A pozitívumok mellett azonban amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy rendkívül összecsapott lett az utolsó néhány rész. A nézőben azt az érzést keltett a befejezés, mintha a készítők minden egyes kérdést próbáltak volna rohamtempóban megválaszolni és belegyömöszölni az első évadba úgy, hogy közben már a folytatást is belengessék.

Emellett néhány fontos kérdésre egyáltalán nem kaptunk választ, például arra, hogy miért van tele Curon vallási motívumokkal és gyertyákkal, valamint mit jelentenek a folyamatos áramszünetek.

Szintén gondok voltak a zeneválasztásnál, mivel a dalok teljesen eltértek a sorozat alaphangulatától, pedig ebben a kategóriában kifejezetten fontos, hogy meglegyen az összhang, ahogyan megvolt például a Péntek 13 vagy a A Kukorica Gyermekei esetében.

Forrás: IMDb

Összességében a Curon egy szórakoztató sorozat a maga hibái ellenére is, azonban az első évad végi cliffhanger egyáltalán nem volt akkora csattanás, hogy a néző tűkön ülve várja a folytatást.

Az se lepne meg, ha sokan teljesen elfelejtenék a Curont, mire megjelenik a második évad, feltéve, hogy lesz. Aki viszont a Darkhoz hasonló összetett történet reményében vág neki a Netflix olasz gyártású sorozatának, az minden bizonnyal csalódni fog, viszont az esős hétköznap estéket egy tál pattogatott kukoricával mindenképp fel fogja dobni.