Frédi és Béni, avagy egy legendás fordítás nyomában

Vágólapra másolva!

A legtöbb magyarnak van valamilyen szép emléke a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című rajzfilmsorozatról: vagy a mókás kalandok, remek figurák jutnak eszünkbe róla, vagy a vicces rímekbe szedett fordítás, de általában a három együtt. Mennyire élvezte a fordítói munkát Romhányi József, mikor kezdte megunni, és tényleg megvették a magyar fordítást az amerikaiak? Mi volt a módszere, és mennyire tartotta irodalomnak a bohókás verseket? Az Arcanum archív cikkei segítségével jártunk utána: most csak a fordítással foglalkozunk, a szinkronos sztorik másik cikkben jönnek.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

média Frédi és Béni tévé rajzfilm Romhányi József animáció

Idén lesz 60 éves a sorozat, ugyanis 1960-ban láthatták az amerikai nézők a Frédi és Béni első epizódját. A The Flintstones a ma már világhírű Hanna-Barbera rajzfilmstúdió első igazán nagy dobása volt, a stúdió jelentősebb sorozatai közül csak a Foxi Maxi kalandjai előzte meg. A két kőkorszaki szaki kalandjait bemutató széria ráadásul az első rajzfilmsorozat volt, amelyet főműsoridőben adtak le a televízióban - innentől számíthatjuk tehát a tévés animáció felnőtté válását. A sorozatról itt írtunk hosszabban.

Romhányi József költő, író, szinkronszövegíró Forrás: YouTube

Jelen cikkünkben azonban nem a sztorival, nem is a kiváló szinkronmunkával, hanem a legendássá vált magyar fordítással foglalkozunk. Hány részben dolgozott Romhányi, hányan fordítottak még utána? Mikor kezdett ráunni, és hogyan ültették át a nyelvi poénokat külföldi diafilmekre?

1947-ben, csupán a maga szórakoztatására, bolondos állatversikéket kezdett lejegyezni. Úgy vélte, hogy a vicces versek sikere hozta őt közel a könnyű műfajhoz. Ilyen, tréfás hangú mese- és verses könyvei sorozatban jelentek meg a Minerva kiadásában. Meggyőződése volt, hogy a kancsal rímek többet érdemelnek, nem használja ezeket eleget a magyar irodalom, így az ő állatversei jó része ilyenekre épült.

„Talán az egésznek éppen az a titka, hogy elsősorban muzsikus vagyok. Zenei pályámat, mint hegedűs kezdtem, majd énekelni tanultam, de fiatal korom óta foglalkozom dalszövegfordítással is. Nos, a szavak összecsengése, a bennük rejlő ritmikai játék feltétlen rokonságban van a zene világával" – vélekedett Romhányi 1968-ban. „A dalszövegírás is kitűnő gyakorló iskola volt, hiszen a szöveget nagyon pontosan megadott ritmikára, mondhatnám,

a zene-kényszerzubbonyába szorítva kell megírni.

Végül, mindig nagyon szerettem játszani, és így jutottam el a szavak zeneiségében rejlő lehetőségek játékos kipróbálásáig."

A Frédi és Béniben is sokszor csavart egyet a nyelvezeten, ami mókásnak hatott, ezzel emelte a sorozat színvonalát. Erre hozott is pár példát: „Sorozatosan szerepelnek olyan masinák, amelyek formailag a ma használatos gépezetekre emlékeztetnek, működésük során azonban nem léphetik át a kőkorszak reális lehetőségeit. Ez az anakronizmus állandóan visszatérő, bőséges forrása a humornak. Az eredeti szövegben azonban valamelyik gépezetre például azt mondják, hogy hajtókaros szerkezet. Nyilvánvaló, hogy a rajz stílusához

jobban illik a humorosabb hangulatú 'emeltyűs szerkentyű' kifejezés.

Más esetben igába fogott sasokkal indul a repülőgép... A mi szövegünkben viszont már a 'Csörlőcsavaros Sastársasjárat fészekhagyományos rendszerű madárgépe' startol. Ez a szójátékos halandzsa, azt hiszem, jobban illik a rajz anakronizmusához, groteszk stílusához" – nyilatkozta az Ország-Világnak 52 évvel ezelőtt.

A közönség imádta, a kritika nem annyira

A magyar tévézők a szövegek szellemességét, játékosságát legalább annyira szerették, mint a rajzokat, ezzel együtt – ma ez nagyon meglepő - az első kritikák elmarasztalták a fordítást. Romhányi ezen nem sértődött meg. „Hozzájárult ehhez talán az is, hogy az első anyagok valóban gyengébben sikerültek, kellett egy kis idő, amíg belejövünk a dologba. Ugyanakkor azokra sem haragudhatunk, akik később is fenntartották elítélő véleményüket. Ez ugyanis játék, és tudomásul kell venni, hogy nem mindenki szeret játszani."

Egy dolgot azonban tisztázni akart: „Félreértés azonban ne essék: a Flintstone-szövegek átköltését magam sem szántam, nem is tekintem irodalomnak. Szavak frappáns összecsengése csupán, nem vers, hanem csak szójáték, itt-ott rím és próza.

Játék, pihenés, kikapcsolódás - mind a szerzőnek, mind a nézőnek.

Ennek az sem mond ellent, hogy egy-egy fordítás elkészítése iszonyúan sok munkával jár. Ez a munka azonban igen szórakoztató."

A szinkron elkészítésekor Gerhardt Pál rendezővel, s a szívvel-lélekkel közreműködő, tehetséges színészgárdával együtt rengeteget nevettek, újabb és újabb ötletek születtek, és ezt méltányolta is a közönség. „Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az elismerés elsősorban a kitűnő rajzfilmsorozat alkotóit illeti. A magyar szövegnél csupán azokat a lehetőségeket használtuk ki, amelyeket ezek az ötletgazdag filmek nyújtottak" – jelezte.

Átvették a magyar megoldást külföldre?

1969 márciusában Debrecenben rendezték meg a Hatodik Szinkronszemlét, ott a zsűri külön díjjal jutalmazta a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című televíziós rajzfilmsorozat szinkronjáért Gerhardt Pál rendezőt, Romhányi József szövegírót, Pintér József hangmérnököt. Ekkoriban kezdhetett elterjedni az, hogy a magyar verzió sokkal jobb, mint az eredeti amerikai: vajon hányan tudták összehasonlítani a kettőt, honnan jutottak volna hozzá az eredetihez? Hiszen nemhogy internet, de videómagnó sem volt a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején itthon. 1969-ig nem is volt színes tévéadás itthon, 1971-ig pedig csak egy csatorna működött, hétfői adásszünettel.

„Arról nincs információnk, hogy felhasználta-e Spielberg a magyar Rímhányó, alias Romhányi József szövegkönyvét, hiszen mint ismeretes, annak idején az alkotók megvásárolták a magyar szinkron szövegét" – írta a Kurír 1993-ban, amikor élőszereplős mozifilm készült a karakterekkel. Hogy valóban megvették-e, arról biztosat nem tudni, de mire mentek volna olyan rímekkel, hogyan fordíthattak volna vissza angolra olyan szöveget, mint a „kilyukad a végbelem / és ég velem?"

Diafilmen a magyar fordítás volt az alap

Sokan nem tudják, de a diaverzióban rímekkel készültek Frédiék kalandjai több nyelven, méghozzá itthon (aki a hatvanas-hetvenes években volt gyerek Magyarországon igen jó eséllyel találkozhatott diafilmekkel). 1954-ben indult itthon a Diafilmgyártó Vállalat, a londoni 6:3-as meccsről készült diákat állítólag sok százezren megvették, majd Fazekas Anna Öreg néne őzikéjének diaváltozata volt nagy siker a korai időszakban.

A vállalat 1968-ig 3500 különféle filmet készített, 1967-ben összesen 800 ezer tekercs került forgalomba itthon, egy évre rá a vállalat repertoárjában 809, nagyobbrészt színes film szerepelt. Úgy kalkuláltak, hogy félmillió magyar háztartásban volt diavetítő, és ekkor állt neki a cég a kőkorszaki szakiknak. Ma már viccesnek hat, hogy az igazgató csodálkozott azon, hogy vannak jogilag védett karakterek, címek, nem lehet csak úgy átvenni, lemásolni más (alkotó vagy cég) szellemi tulajdonát.

„Böbe Baba és Mazsola diaváltozatban is népszerű. Sajnos, a két legnagyobb érdeklődéssel kísért tévésorozatot, a Foxi Maxit és a kőkorszaki szakikat nem gyárthatjuk... Illetve: gyártjuk őket, méghozzá nagy példányszámban, nagy sikerrel, de utolsó darabig nyugati megrendelésre. Létezik ugyanis egy érdekes jogvédelem: a figura-védettség. Foxi és

a Flinstone család Frédi-Béni duója ilyen védelem alatt áll, és ezt csak hallatlanul drágán adná el a gyártó amerikai cég.

Mi - deviza híján - nem tudtuk megvásárolni, viszont Hollandia és néhány nyugati ország megvette, és minket bíztak meg e sorozatok elkészítésével. Érdekes, hogy nem az eredeti szöveggel mennek ezek az exportfilmek, hanem magyarból. Romhányi József szellemes verseiből fordítva több nyugati nyelvre. Egyébként időnként exportáljuk filmjeinket - megfelelő felirattal - Angliába, Olaszországba. Hollandiába és más országokba" – mesélte az akkori igazgatónő, Keresztes Mihályné 1968-ban a Képes Újságnak.

A rajzfilm annyira népszerű lett később itthon, hogy 1977 szilveszterén Frédi és Béni Magyarországra jött, legalábbis Romhányi József írt egy jelenetet, amit Márkus László és Csákányi László előadott. Íme a jelenet, olyan mellékszereplőkkel, mint Paudits Béla, Antal Imre, Szuhay Balázs, Szatmári István, Képessy József:

Hová lettek a kópiák, hány részt írt Romhányi?

Volt olyan forrás, amely szerint Romhányi mindössze 40 részt magyarított, de azok egy részét az akkori Magyar Televízió archívuma egyszerűen törölte, vagy csak elkallódtak. Ennek a számnak jócskán ellentmond egy Romhányi-nyilatkozat 1975-ből: „Ha újabb adag Flintstone érkezik, természetesen fordítom. Bár, őszintén szólva, elfáradtam már kissé az eddigi ötvenkét rész kétezer oldalnyi szövegétől" - mondta akkor.

1979-ben már nem volt egyáltalán lelkes. „A Frédi és Béni első részei nagyon szórakoztattak.

Aztán kínzó lett ez a nyelvgyötrés.

Amikor az ember már minden patronját elsüti, nehéz valami újat kitalálni. Hetvenöt epizód szövegét írtam, s a végén már négyszer annyi idő kellett egy-egy filmrész dialógjaihoz, mint kezdetben. Az ilyen irányú munkához bizonyára kell valamilyen képesség. De én azt vallom: legfontosabb, hogy az ember leüljön és csinálja" – mondta.

Romhányi fegyelmezetten írta a kőkorszaki szakik szövegeit, szigorú munkarend alapján. Reggel ötkor kelt, hatkor nekilátott: „Tizenkettőig dolgozom, majd egy kis pihenés után délután ötig folytatom. Ha már szörnyen fáradtnak érzem magam, akkor néhány napig, vagy egy hétig nem csinálok semmit, csak olvasok. Esszéket és szociológiát. Ez számomra a kikapcsolódás."

Sok írása örökre eltűnt

Hogy mennyire volt társasági ember, az az ott lévő emberektől függött mindig, vallotta. „A tréfacsinálást nagyon szeretem. Egy vaskos kötetre valót teremnének ki azok a vicces írások, amelyeket házi használatra gyártottam. Nagyobb összejöveteleken ezzel szórakoztatom a barátaimat. De mivel intim dolgok is belekerültek, nyilvánosságra soha nem hozom őket."

1981-ben a Vas Népének elmondta, hogy a négy színész hangja legalább annyira kellett a sikerhez, mint a vicces szöveg. „A szavakkal való játék komoly dolog. Ha csak öncélúan játszik az ember, hogy kierőszakoljon egy kis kuncogást, az csúf dolog, ronthatja is a nyelvet. Ránki György rám ragasztotta a gúnynevet: Rímhányó. Nem szégyellem. Valóban szeretek a szépen, tisztán csengő rímekkel játszani, de gondolat is legyen mögötte."

„Na, a Frédi és Béni... Nem álszerénységből mondom, hogy a négy kitűnő művész hangja nélkül keveset érne a szöveg. Meg aztán, rossz filmhez nem lehet jó szöveget kitalálni. A figurák eredendően mulatságosak, a történet jól ki van találva. 73 részhez kellett szöveget írnom, körülbelül háromezer oldal. Eleinte élveztem, de már sok. És legalább 250 részt készítettek belőle az amerikaiak. Csinálom, amennyit kell, de közben bűntudatom van a szöveg miatt. Ha ezt leírva kapja kézbe valaki, azt mondja, erőltetett baromság... Semmi köze az irodalomhoz" – mondta 1981-ben, tehát akkor, saját számítása szerint már 73 résznél járt.

A kiadó is gondban volt

A kétezres években kiderült, hogy sok epizód elkallódott. „A Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki néhány kalandjának eredeti szinkronja az elmúlt három évtized alatt elveszett, és sajnos már a Magyar Televízió archívumában sem fellelhető. Akinek sikerült annak idején valamilyen formában rögzíteni az első magyar szinkronnal készült epizódokat, segítsen, hogy gyermekeink és unokáink is megismerhessék a Romhányi-versekkel szinkronizált részeket" – állt a DVD-t és VHS-t kiadó szövegében, így próbáltak megszerezni legalább pár kópiát.

A körlevélben megosztották Romhányi József szavait, melyeket a Rádió- és Televízió Újságnak mondott 1968-ban. "Sokan vitatták, helyes-e, hogy mi verses szöveggel helyettesítettük a prózában írt szöveget. Szerintem a kancsal rímek, szójátékok nem csupán fokozhatják a humort, hanem jellegzetessé teszik, kiegészítik, s egyben magyarázzák is. S mint ilyen magyarázatok - jobban szolgálják egy más nép humorának a mi közegünkben való elhelyezését, természetesebben csiklandozzák nevetőizmainkat."

Romhányi Ágnes, a lánya elárulta, hogy otthon sem talált másolatot. "Szívesen nézem vissza édesapám rímjeivel a Frédi és Béni epizódokat, hiszen annak idején egy egész országgal együtt mulattunk rajtuk.

Sajnos még a családi archívumban sem találtunk rá néhány rész eredeti szinkronjára.

Ahhoz, hogy a kiadásra kerülő DVD-n az új szinkron mellett újra együtt nevethessünk azokon a részeken, melyekhez édesapám írta a szöveget, most mindenki segítségét kérem"- mondta akkor.
Nem csak pár rész hiányzott, hanem tizennyolc. Pár címből látszik, hogy a szójáték már címadásánál is fontos volt: Lokál-vokál kan-durban, Uszipajtások, A részrehajló végrehajtó, Frédi fejlett fej lett, Hasonmászó hasonmás, Csodadadák, Lóvátétel, Ékszer-kétszer, Klassz vigasz, Bedöglő vendéglő, Csővezetők csőben, Kupáncsapó guba.

Operákat írt, fordított

Nagytétényben született, tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, az irodalom szeretete mellett a zenével való foglalatosság volt élete végéig éltető eleme. 1951-ben a Magyar Rádióhoz került, ahol dramaturgként dolgozott. 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságnál volt művészeti vezető, innen 1960-ban a Magyar Televízióhoz került, és művészeti vezető lett a szórakoztató rovatban. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott, és évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló úgynevezett sanzonbizottságot is.

Pályája során több komolyzenei mű, így Hajdú Mihály Kádár Kata, Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmond, Ránki György Muzsikás Péter című operájának, illetve Sugár Rezső Hunyadi című oratóriumának szövegkönyvét írta meg. Lefordította Gluck Orfeusza, Rossini Ory grófja, illetve Orff Az okos lány című operája, valamint Strauss A denevér című operettje librettóját, nevéhez fűződik a T.S. Eliot költeményei alapján készült világhírű Macskák című musical magyar fordítása is.

Mások is fordítottak

Amikor a Fórum Home kiadta a teljes rajzfilmsorozatot, kellett valaki, aki pótolja a hiányokat: első körben Speier Dávid vállalta, majd tőle vette át a munkát Stern Gábor, és ő is fejezte be. A rajongók az ő munkájukat is szerették.

A klasszikus szinkronhoz persze idővel egy másik is készült, 2005-ben például DVD-n és videokazettán megjelent a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki, majd a Warner Home Video kiadta mind a hat évadot az új és az eredeti szinkronokkal egyaránt. Csákányi László, Márkus László, Psota Irén és Váradi Hédi voltak – mint az köztudott – az eredeti négyes, az új epizódokhoz Papp János, Mikó István, Für Anikó és Pogány Judit adta a hangját.

Ez azonban már a harmadik csapat volt, ugyanis 1992 körül volt egy második verzió, azon Kránitz Lajos, Kerekes József, Kocsis Mariann és Jani Ildikó dolgozott. Érdekesség, hogy Kőkobaki úr magyar hangját öten is adták: Alfonzó, Képessy József, Kautzky József, Horkai János, Tolnai Miklós.
Az idén 60 éves sorozat magyar szinkronjával külön cikkben foglalkozunk hamarosan, addig itt pár mókás rímpár a sorozatból:

Azért kezdtem a testem kisportolni / hogy legyen mit a nők közt kisorsolni.
Nézzük, hogy az uszodát / milyen hamar úszod át!
A ma esti program teke lesz / és a játékhoz te kellesz.
Frédi, ébresztő! Serkenj fel, te kába / Irmával elmegyünk a kozmetikába.
Jó lenne bezárni a tekeszalont már / hazamenni és enni egy kis tokaszalonnát.
Olyan kiemelkedő vagyok, mint egy magasles / és a nézettségem is nagyon magas lesz.
Dákóm hegyén kék a krétapor / ilyen lövést nem látott még a Kréta kor.
De hagyjuk a teketóriát / rosszkedvem jegét a teke töri át.
Az időjós hiába hiteget / hatvan éve nem pipáltam ilyen hideget.
Béni, köszönöm ezt a remek ideát / most úgy üsd a labdát ideát / hogy lecsapom én / és itt a poén.