Mennyiben érinti a Hello Hollywoodot a Media Vivantisnál történt átszervezés?
A Hello Hollywoodot az átszervezés nem érintette, a mi műsorunk megy tovább, a már megszokott időpontban, kéthetente vasárnap. A koronavírus-járvány ugyan megnehezítette a munkánkat, de a modern technika segítségével, ha lehet így fogalmazni, még a korábbinál is exkluzívabb tartalmakkal várjuk a nézőket. A világsztárok, akikkel az interjúk készülnek, más lehetőségek híján, az otthonaikból jelentkeznek. Számunkra is meglepő volt, hogy milyen tartalmas és érdekes beszélgetések születnek az internet segítségével. Nicole Kidman például a háza egyik kis eldugott szegletéből, egy visszafogott ingben jelentkezett. Sőt,
üzent is Magyarországnak, a magyaroknak, hisz nagyon szereti hazánkat.
Szóval, azt gondolom, hogy olyan új, friss tartalmakkal jelentkezünk, amelyek a karantén nélkül nem biztos, hogy létrejöttek volna.
Jobban megnyílnak így, mint steril közegben?
Sokkal emberközelibb, közvetlenebb lesz a beszélgetés, ha mindenkivel a saját nappalijában, hálószobájában beszélgetünk, online módon. Normál esetben az interjúk helyszínén nagyon profi minden, a smink, a haj, a LED-es háttér, a technika, most viszont csak mi vagyunk jelen, csak nekünk adnak interjút. Mindig kiderül, hogy igazi, őszinte emberekről van szó, akik hozzánk hasonlóan féltik a családjukat.
Rengeteg sztárral találkoztunk már idén.
Vin Diesellel még személyesen, de Sharon Stone például otthonról, melegítőben adott interjút. Patrick Wachsberger pedig, aki többek között a Mrs. és Ms. Smith című film producere, elárulta, hogy nemsokára hosszabb időre hazánkba költözik, ugyanis mindamellett, hogy nagyon szereti Magyarországot, nálunk fogja forgatni az Erzsébet királynő életéről szóló Sissi című sorozatát.
Úgy hallottam, hogy számítanak Önre más műsorban is. Mit lehet tudni erről?
Egyelőre korai lenne erről beszélni. Vannak tervek, ötletek, de még nagyon az elején tartunk. Az az elvem, hogy „a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk". Egy biztos,
nagyon hálás vagyok a Life Televíziónak, az itt dolgozó profi csapatnak a lehetőségért,
hogy műsort készíthetünk, hogy segítik és támogatják a munkánkat. Amikor elindult a karanténkoncertünk, jöttek velünk, forgattak, minden helyszínen, klipet vágtak a dalokból, és több anyag is készült. Így aztán az egész ország láthatta, a közösségi médiában, vagy éppen a televízióban, hogy az idős otthonok lakói, a lakótelepeken élők, az ápolók mennyire meghatódtak és örültek a hetek óta tartó bezártság után az utcai koncerteknek. Hiszem, hogy a zene gyógyít, összeköt, és nem ismer határokat. Hidat képez ember és ember között a világ minden szegletében.
A hazai zenészek közül elsőként mozdultak ki, ez az ötlet honnan jött?
Az elmúlt években nagyon sok szeretetet kaptunk az emberektől, amit mi most így tudtunk visszaadni, meghálálni. Összefogtunk a zenekarral, meg sok jó szándékú emberrel és egy olyan támogatóval, aki ezt az ügyet ugyancsak magáénak érezte. Hiszen kellett a segítség. Adtak nekünk buszt, hangosítást, és így indulhatott a szokatlan és különleges miniturné. Azért esett egy buszra a választás, amikor a koncertek platformjának megtalálásáról volt szó, mert fontos volt, hogy a közönség és mi is meg tudjuk tartani a megfelelő távolságot.
Mindenhol csak 20 percet játszottunk,
aztán mentünk tovább. Így nem volt lehetőség arra, hogy tömeg verődjön össze és esetleg valaki akaratán kívül megszegje a szabályokat. Az erkélyekről, ablakokból, kapuk előtt, vagy az utcán állva hallgatott minket a közönség.
Mikor jött haza az Egyesül Államokból?
Az Oscar-gálán még részt vettem. Amikor hazajöttem, pár napra önkéntes karanténba vonultam, majd kisvártatva az egész ország is bezárt.
Mivel foglalkozott a karantén idején?
Mindenki számára ismeretlen volt ez a helyzet, amelyhez kénytelenek voltunk alkalmazkodni. Jó volt ez az időszak arra, hogy az ember önmagába nézzen, elgondolkodjon az életéről, több időt töltsön a szeretteivel, a családjával és bepótolja az évek alatt elmaradt teendőit. Sokan barkácsoltak, felújították a lakást, és én nagyon csodálkoznék, ha nem lenne tele az ország szépen rendbe hozott, kifestett házakkal, lakásokkal. Nekem például
számtalan online stúdiómunkám volt, ami persze sokkal több időt vett így igénybe, mint korábban.
Nem egyszerű ugyanis ide-oda küldözgetni a különféle hangsávokat, külön megbeszélni minden egyes lépést, részletet. Vagyis, egy percig sem unatkoztam itthon sem. Tudtam tervezni, gondolkodni, fejlődni. Születtek új dalok, elkezdtem írni a könyvem, és néha jólesett elcsendesedni.
A szüleit látta már?
A szüleim otthon voltak Veszprémben, szigorúan betartva a korlátozásokat. Balázs öcséméknek pedig megszületett a kisfia, akit csak jóval később, az ablakukon keresztül tudtunk "meglátogatni". Anyukámékat igyekeztem ellátni a megfelelő vitaminokkal, melyeket lefújtam fertőtlenítővel, letettem a kapuba, és öt méterről néztem, ahogy átveszik őket.
Azokkal értek egyet, akik az újraindulás alatt is betartják a szabályokat, és odafigyelnek saját magukra,
tudatában vannak egyéni felelősségüknek, hiszen ezzel a többséget is védik. Bár tudomásom szerint a koronavírus-fertőzés tekintetében nem voltak rosszak "a számok", és a vírus leküzdése terén az élvonalba tartozunk, egy jó ideig nem fogok még puszit adni a szüleimnek. Követem azt, amit a szakemberek mondanak: az otthonmaradás, az idősek vásárlási sávja is logikus döntésnek tűnik, mert be kell tartani mindent a többség érdekében.