Vannak elkerülhetetlen írói húzások, olyan karakterhalálok, amelyek dramaturgiailag szinte nélkülözhetetlenek, hogy egy tévésorozat működjön. Egy ilyen volt például Ned Stark likvidálása a Trónok harca első évadjában: épp akkor, amikor a sorozatnézők milliói épp elkönyvelték, hogy ő lesz a jó fiú, a pozitív főszereplő, akinek hosszú éveken át lehet drukkolni, lefejezték szemrebbenés nélkül. Onnantól kezdve pedig egyértelmű volt, hogy az HBO-s kultsorozatban bármi megtörténhet, bármikor elhullhat az új kedvenc, ettől pedig még izgalmasabb lett a fantasy.
A Money Heist szintén kultsorozat lesz hamarosan, és borítékolható volt, hogy főszereplőt fognak áldozni, hiszen kell a néző sokkolása, a dráma, és már túl sok életveszélyes helyzetet túléltek a főszereplők ahhoz, hogy emberáldozat nélkül menjen tovább a produkció. Nairobi pedig épphogy felépült, a néző újfent drukkolni kezdett neki, hogy a nagy kalandok után anya lehessen, erre a legutóbbi évad egyik csúcspontján a megölték.
Alba Flores alakította a karaktert, és ismerve a sorozatot, nem kell elbúcsúznunk tőle teljesen, annak ellenére, hogy Nairobi halott. Hiszen a Pedro Alonso alakította Berlín is meghalt sok résszel ezelőtt, mégis visszahozták, méghozzá úgy, hogy hosszan bemutatták az előzményeket, olyan időket, amikor javában ment a szervezkedés, de még életben volt mindenki. Nairobi népszerűsége miatt jó eséllyel fel-felbukkan majd, akár valaki álmában, akár korábbi események szereplőjeként, noha úgy nyilatkozott, hogy ez egy katartikus év számára, és pontot tett az eddigiek végére.
A Gandia által előbb megalázott, megkínzott majd megölt karakter amúgy eredetileg nem is volt benne a sztoriban, ahhoz képest viszont szépen kinőtt magát. A sorozat atyaúristene, kreátora, Alex Pina ugyanis az írókkal együtt már elkészült pár epizóddal, amikor rájöttek, hogy egy női főszereplő – Tokio – kevés lesz. (A forgatások előtt egy évvel talán még nem volt világos, hogy Itziar Ituño ennyire fontos lesz, Raquel Murillo szerepében.)
Alba Flores elmesélte, hogy még bőven a forgatás előtt a producer felhívta őt, azt tudakolván, hogy szeretne-e szerepet ebben a sorozatban. Bizalma volt felé, hiszen korábban már dolgoztak együtt a Vis a Vis szériában. A sorozat főnöke elküldött neki pár forgatókönyvet, hogy ismerkedjen a sztorival, a hangulattal, és jelezte, ha Alba Flores akarja, ír neki egy szerepet. Akarta, így jött létre a nem ritkán teátrális, lobbanékony, impulzív, igazi latin nő, aki a Nairobi fedőnevet viselte az akciókban.
Alba Flores Madridban született 1986-ban, már gyerekként is vonzotta a színészet. Művészcsaládba született, anyja rendező-producer, a nagyszülők közt is akadtak színészek (nagyanyja Lola Flores volt, énekesnő, színésznő, táncosnő), nem volt kétséges merre vezet az útja. Kilencéves volt, amikor zeneszerző-színész apja, Antonio Flores meghalt.
2005-ben a Vadvirágokban szerepelt, 2006-ban pedig jött az első sorozatszerep az El Comisario című szériában. A két nagy dobása kétségkívül az itthon is népszerű La Casa de Papel és a Magyarországon talán nem annyira ismert Vis a vis című börtönös sorozat, amelyben 40 részben játszotta Saray karakterét. Utóbbi két sorozattal több tévés díjat is nyert, pár nappal ezelőtt például a Premios Platino tüntette ki, mint legjobb – tévésorozatban játszó – színésznő.
Híres művészcsalád sarjaként nagyobb figyelmet kapott, mint sok pályatársa, de nem érdekelte különösképp a szárvilág, a csillogás. „Nem azért választottam ezt a foglalkozást, mert népszerűséget ad. Sok kedvem lelem benne, de egyben meg is ijeszt. Próbálok visszagondolni, mennyi népszerűségre vágytam én korábban, illetve azt, hogy vágytam-e egyáltalán ismertségre" – nyilatkozta korábban, ami sokaknak talán meglepő lehet, hiszen Nairobi extrovertált karakterének mindez ellentmond.
„Azért vagyok színésznő, mert szeretek történeteket elmesélni. Az ismertség, a hírnév pedig valami örökség" – utalt hírességekkel teli családjára. Alba Flores ezzel együtt nehezen viselte, amikor felkapta a média, és zavarta, hogy barátaival nem mehetett el strandolni a spanyol tengerpartra, hogy másnap ne legyen róla pár paparazzo-kép valamely bulvárlapban. A népszerűség viszont ezzel jár, de talán nem olyan morcos, ha megpillantja magát hatalmas méretben, egy házfalra pingálva: