Mint megírtuk, az énekesnőnek kórházba kellett feküdnie, hogy kiderítsék, mitől romlott tovább a jobb szeme, amivel eddig 7-9 százalékosan látott. Agárdi Szilvi a közösségi oldalán is beszámolt a nehéz időszakról.
"Nincsenek szavak. Egy bölcs mondás úgy tartja, 'ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak.' Most ahhoz a ponthoz érkeztem, hogy tudok beszélni arról, hogy megváltozott az életem az elmúlt időszakban, és eddig nem akartam, vagy lehet, hogy nem tudtam erről nektek beszélni. Most viszont érzek magamban kellő energiát ahhoz, hogy elmondjam nektek, mi is történt" - írta oldalán.
Először édesanyjának mondta el, hogy foltokat lát a jobb szemével (a bal szemével egyáltalán nem lát), aki rögtön elkezdte nyugtatni, hogy ne féljen, nem lesz semmi baj. "A helyzet napról napra rosszabb lett, a foltokat ugyanúgy láttam. Eluralkodott rajtam a pánik, nem értettem, hogy mi történik velem. Egyik nap a barátaim sietve bevittek a szemklinikára, ott megvizsgáltak, majd bekövetkezett, amitől a legjobban rettegtem. Az orvosok ugyan nem találtak semmit, de azt mondták, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Szédültem, hányingerem volt, fejem fájt, és be is lázasodtam. Napokig nem aludtam. Azt mondták, hogy ez így nem jó, majd bekerültem a kórházba.
Életem legrosszabb egy hetét éltem meg,
bár az orvosok és ápolók igyekeztek enyhíteni az aggodalmamon, úgy éreztem néha, a félelemtől szinte megáll a szívem. Látogatási tilalom volt, ezért a szeretteimmel nem találkozhattam. Nem tudtam, hogy mi fog történni velem" - számolt be.
"A mellettünk lévő intenzív osztályon a gépek csipogását hallottam éjjelente. Imádkoztam nagyon sokszor, istenem, csak ne legyen semmi baj, majd egyszer megtörtént a tragédia, egy fiatal lány meghalt légzéselégtelenségben. Azt hittem, hogy én leszek a következő,
kiszaladtam a folyosóra, és zokogni kezdtem.
Az utolsó nap kaptam egy fél szem nyugtatót, elkezdtem énekelni a szobatársaimnak, majd a nővérek megkértek arra, hogy a másik kórteremben is énekeljek, és nagy örömmel igent mondtam. Azt mondtam magamnak, Szilvi, adj másoknak is valami jót ebben a nehéz helyzetben, majd elkezdtem énekelni. A nővér a végén odalépett hozzám, azt mondta, egy hölgytől megkérdeztük, hogy hallotta-e az éneklésedet, ő az intenzív osztályon feküdt, majd mosolyogva csak bólogatni tudott, pár órával később meghalt. A könnyeim potyogtak, engem hallott utoljára"- írta.