Az amerikai tévéiparban neve is van a szereplők rejtélyes eltűnésének, a tévés szakkifejezéseket magyarázó TV Tropes szerint a jelenséget Chuck Cunningham-szindrómának hívják. A névadó egy 1974 és 1984 között futott vígjátéksorozat, a Happy Days egyik karaktere volt, akinek a pilotban még fontos szerepe volt, de a folytatásban már alig láthatták a nézők. A második évad elejére teljesen kiírták a sorozatból, a történet szerint ekkor ment főiskolára – később azonban nemcsak hogy nem látogatott haza, de soha többet nem is említették.
Ted Mosby húga az egyik epizódban New Yorkba látogatott, mert szeretett volna a városba költözni – egyedül azonban nem tudta volna vállalni a költségeket, ezért a bátyját kérte fel kezesnek a lakásszerződéshez. Ted először nemet mondott, később azonban rájött, hogy korábban felelőtlen húga mára felnőtt, ezért aláírta a szerződést. Heather tehát elvileg New Yorkba költözött, mégsem tűnt fel többet a társaságban, sőt aztán a Mosby anyuka esküvőjén sem találkozhattunk vele.
A címszereplő, T. J. Hooker tapasztalatlan társa volt Romano, aki az utolsó évadban tűnt el nyom nélkül. A negyedik szezon végén Hooker Chicagóba utazott, és mire az ötödik elejére visszatért Los Angelesbe, Romano már nem volt sehol. Régi kollégája és barátja meg sem kérdezte, hogy hová tűnt – mintha sosem lett volna társa, egyedül rótta tovább az utcákat. A Romanót alakító Adrian Zmed állítólag kevesellte a gázsit, közben pedig rábízták a Dance Fever című show vezetését is, ezért hagyta ott a sorozatot.
Dr. Cox (John C. McGinley) figurája annyira bejött a Dokik rajongóinak, hogy az alkotók a harmadik évadra behozták a női megfelelőjét is, vagyis egy doktornőt, aki igen kemény volt a rezidensekkel, de sokat lehetett tőle tanulni. A Bellamy Young által játszott dr. Miller azonban nem lett nagy közönségkedvenc: mindössze öt epizód után eltűnt a történetnek helyet adó kórházból, utána csak a főszereplő, J. D. fantáziájában jelent meg a nyolcadik szezon végén.
Lapozzon, a fele még hátravan, a következő oldalon folytatjuk!