Október 2-án indult az Emily Párizsban című sorozat a Netflixen: a széria készítője az az Emmy-díjas Darren Star, aki olyan sorozatokat írt, mint a Szex és New York, a Beverly Hills 90210, a Melrose Place. producerként is tucatnyi sorozat útját egyengette, a Szex és New York esetében 48 rész mellett producerkedett. Az új sorozata főszereplője a világhírű zenész, Phil Collins lánya, Lily Collins, szerepe szerint Emily Cooper.
A sorozat azzal kezdődik, hogy Emily főnöke, aki Párizsba menne egy évre munka miatt, teherbe esik, elküldi maga helyett az ifjú marketingmenedzsert, Emilyt, aki vígan elfogadja az ajánlatot, még chicagói barátja is belemegy némi hezitálás után. Az első részben már meg is érkezik, Párizsban persze süt a nap, forgalom van, de dugó nincs, a taxi pedig épp egy virágbolt előtt áll meg, véletlenül sem egy koszos konténer vagy egy összefirkált fal mellett. A mellé kirendelt francia úrfi fess, udvarias, sármos, a szoba kicsi, de meghitt, és pazar a panoráma. Eddig tehát egy tipikus romantikus komédia.
A modern, okoskodó, sok önbizalommal megáldott Insta-lány berobban a nyugis tempójú kis francia cégnél, az első benyomások kölcsönösen negatívak: őt izgágának, hangosnak találják, vele szemben mindenki kimért, nagyképű, ha csak tehetnék, már tennék is fel egy Chicagóba tartó járatra. Nem beszél franciául, még szerencse, hogy az alatta lakó normandiai francia fiatalember viszont tud angolul – és ki hinné, ő is jóképű. Egy emberrel kéne sokat kommunikálnia a cégnél, az angolul nem beszél, a jövevény pedig három szót tud franciául, azt is pocsék kiejtéssel.
A két fess ifjoncon kívül eleinte egy ember barátságos vele, egy kínai származású nevelőnő, babysitter, akivel a parkban ismerkedik össze. „A kínaiak a hátad mögött rosszindulatúak, a franciák szemtől szembe" – mondja új barátnője, ami nem sok jót ígér. Később javul valamelyest a helyzet, Luc, egy kissé suta, esetlen kolléga is barátkozik vele, tőle tudja meg, hogy az amerikai azért él, hogy dolgozzon, a francia viszont épp fordítva. És azt is javasolja neki, hogy ne érkezzen korán munkába, 11 előtt nem kezd senki.
Az első rész poénnal ér véget,
és előtte is van szórakoztató pillanat, illetve hangulatot ad a komédiasorozatnak, hogy francia popzene szólal meg benne. A kritikusok azonban nem kímélték, szóba hozták, hogy minden klisét, minden sztereotípiát elővesz a sorozat, a franciákat úgy mutatja be, mint akik lusták, késnek (a főnökasszony negyed 12-re érkezik), folyton flörtölnek, de szexisták, nyíltan gorombák, ha épp az kell.
Előkerül pillanatok alatt az Eiffel-torony, a bagett, a croissant,
egy kritikus szerint „kínos a sorozat, teljesen hamis képet mutat Párizsról. Nevetséges az egész, a színészi játék rossz. Olyan, mintha Párizs csak a divatról, a romantikáról és a croissant-ról szólna."
Egy másik szakújságíró kiemeli, hogy sokan felháborodtak a klisék miatt, de ez van, nincs mit tenni, és amúgy is csak sorozatról van szó, amely néha vicces és könnyed. Az Emily Párizsban egyszerű szórakozást nyújt, 30 percesek a részek, még épp kibírhatóak a főszereplő felszínes, mézesmázos lényéből. 10 pontból 7,4-en áll az IMDb-n, nem olyan rossz az, de csak olyan nézze, aki szereti a habkönnyű, nem túlgondolt romantikus komédiákat.