Bergendy Istvánt nem akarták televízióban mutatni, mert kopasz volt

Budapest, 1976. január 12. Bergendy István zenész, a Bergendy együttes vezetője kisfiával otthonában. MTI Fotó: -

Orvosi papírt kellett vinnie, hogy az akkori Magyar Televízió forgasson vele. Néhány történet a 81 évesen meghalt Liszt Ferenc-díjas zenészről, a Bergendy-együttes alapítójáról és vezetőjéről.

Az első tűzijátékos koncertet Bergendyék csinálták a Kisstadionban, egy korabeli újságcikk szerint 1974-ben. Kiemelt gázsiként kapott a zenekar 20 ezer forintot, a hajcihő, a füstölés viszont százezerbe került. Mindjárt abba is hagyták, mert belátták, hogy anyagilag ezt nem lehet bírni. „Azon a bizonyos koncerten, 1974-ben, füst árasztotta el a színpadot, vagyis bennünket. Igen ám, de a beszerzőnk, a „Béka"

színpadi füst helyett katonai gyakorlógázt hozott, az ördög tudja, honnan.

Ezt viszont csak gázálarcban lehet kibírni. Így aztán a fiúk nem találták meg a hangszereket, azt se tudták, merre van a közönség, csak a ritmusgép monoton hangját lehetett hallani" – emlékezett Bergendy egy korábbi interjúban. Demjén Ferenc nem tudott énekelni, hang nem jött a torkára. Mindenkinek csurgott a könnye, később sem tudták, hogyan játszották el az első háromperces számot. Utána persze a legtöbb rockzenekar bevetette ezt a showelemet, de ők - logikusan - nem harci gázzal csinálták a füstöt, hanem szárazjéggel.

1976: Bergendy István kisfiával, otthonában Forrás: MTI/-

Bergendy István teljesen kopasz volt, az ember nem is gondolná, hogy emiatt egy időben kitiltották a televízióból. „Azt mondták, hogy ezzel ki akarom csúfolni a hosszú hajúak elleni, akkori kampányt. Orvosi papírt kellett prezentálnom, hogy higgyenek nekem" – mondta egyszer.

„1971. május 12-én, délben vágattam le a hajamat Hajdú Sándor barátommal. Aznap este a Kisstadionban léptünk fel két másik zenekarral együtt. Már abban az időben sem volt szokványos a zenekar külseje, nagy kalapokkal, kitüntetésekkel, bizsukkal felszerelkezve játszottunk. A neandervölgyi ősember című dalunk után levettük a kalapunkat. Sanyi fején hosszú szőke női paróka, az enyémen gyönyörű barna loknis volt. Nyugatról hoztuk feleségeinknek. A közönség tombolt. A koncert végén pedig, a hangulatot fokozandó, a hajunkat vettük le" – ezt már 1996-ban mesélte.

„Még ugyanebben az évben letiltottak a televízió képernyőjéről, mondván: hajviseletemmel, azaz kopaszságommal az elvtársakat parodizálom. Szabályos orvosi igazolást kellett vinnem, amiben az állt, a fejbőr egészséges szellőzése és a hajhagymák újjáéledése érdekében orvosilag javallott a fej naponkénti borotválása. Persze az egyik barátom írta, sok pecséttel és rendkívül sok latin szóval, hogy még hivatalosabb legyen. Bergendy elvtárs, így már minden rendben — mondta az illetékes elvtárs. Úgyhogy képernyőképes lettem" – fejtette ki bővebben.

Szerette a heavy metalt és az operettet is. „Nekem a zenében világéletemben két énem volt. Csodálkozni fog, de vonzódtam a heavy metálhoz, ehhez az őrjöngéshez, amit nemcsak a közönség szeret (aki szereti), hanem a zenészek is a színpadon. Ez az őrjöngés olyan, mintha az ember kábítószert szedne. Egészen más terület a dzsessz, ahol az improvizálás ugyanezt a hatást kelti bennem. Én nagyon-nagyon szeretek minden zenét. A melodikus zenét, az operettet nagyon is a szívemen viselem.

Vállalom: az operett szórakoztat, kikapcsol, oldja a hétköznapokat.

Kemény rockot soha nem játszottam, de nagyon sokszor voltam a Rollsszal, a Beatricével, Hobóval. Még gázsi nélkül is lementem velük Pécs környéki turnéra. Fogtam a szaxofonomat, és ha volt egy gitárszóló, utána én fújtam a szaxofonszólót. Ez is valamiféle szerelem volt" – mesélte egy 1989-es interjúban.

Bergendy úgy vélte, hogy az őszinteség a legfontosabb a színpadon,a kamut hamar megérzik. „Állítom, hogy ha sikereink vannak, akkor ezek mögött ma is, mint korábban, elsősorban ez az őszinteség húzódik meg.

A srácok tévedhetetlenül megérzik, ha valaki nem őszinte velük.

Mindennél jobban utálják a megjátszósokat. De ha valakit megkedvelnek, akkor azt szinte továbbadják egymás között. Így jártunk mi is, amikor az első igazi sikert arattuk az Ifjúsági Park 1971-es koncertjein. A hallgatók egymás között híresztelték, hogy a Bergendyék valami újat csinálnak" – ezt 1974-ben nyilatkozta.

Szerinte a sztár és a zenész külön fogalom volt. „A sztárságot lehet csinálni. Lehet testőrök sorfala között menni a színpadra, lehet bérelt Mercedesekkel behajtani a Kisstadionba" – mondta. De mi került volna oda, ha neki kellett volna Bergendy-szócikket írnia a rocklexikonba? „Egyetlen szót írnék: muzsikus. Ennyi."