Szulák Andrea elmesélte, hogy egykoron tinidiszkóba járt, este tíz körül kellett volna hazaérnie, de elbeszélgette az időt egy barátnővel, így csak későbbi busszal tudott elindulni.
„Negyed tizenegyre értem haza... amikor kattant a zár, annak mindig nagy hangja volt. Lábujjhegyen kinyitottam, becsuktam magam mögött az ajtót...
sötét volt az előszobában.
Visszafordultam, és puff... egy óriási nagy pofon! Ott állt anyukám" – emlékezett. „Neked fogalmam sincs, mit álltam ki ez a 15 perc alatt" – ezt már az anyuka mondta szemrehányóan, és azóta Andrea, ha késésben van, mindig igyekszik szólni annak, aki vár rá, ne legyen túlzott aggódás.
Sári Évi is mesélt szó szerint arcpirító sztorit régről: amikor apja megtudta, hogy diszkóban van, utánament, de nem lelte, mert Évi (akit értesítettek a dühös szülő érkezéséről) elbújt valahol a sötétben. „Egyszer azonban haza kellett mennem, kaptam egy pofont az ajtóban... Tizenhat éves voltam akkor" – mesélte.