Három prostituált majdnem megölte a bordélyház tulajdonosát

Vágólapra másolva!

A Sky Rojo, Túl a vörös kanapén három prostituált szökését mutatja be nyolc rövid, félórás epizódban. Kinek érdemes belenéznie a sorozatba?

Origo

Vágólapra másolva!

sorozat tévé

Wendy (Lali Espósito), Coral (Verónica Sánchez) és Gina (Yany Prado) három szexrabszolga egy felkapott nyilvánosházban, valahol Spanyolországban. Egyikük argentin, egy másik kubai, a harmadik pedig spanyol, és leginkább az hozza össze őket, hogy közös erővel ölik meg a kupleráj vezetőjét – legalábbis azt hiszik, hogy megölik, mert persze a főgonosz nem hal meg.

A különféle jellemű, egészen más közegből érkezett, de ugyanarra a sorsra jutott lányok menekülőre fogják, pánikba esnek, és innen a történet egy kicsit roadmovie, egy kicsit videoklip-szerű, ahol a készítők szemrebbenés nélkül nyúltak le technikai megoldásokat és fordulatokat Tarantinótól és Guy Ritchie-től. Megpróbálnak elbújni itt-ott, kalandoznak mindenfelé, de csak későn jönnek rá, hogy a telefonjuk alapján roppant könnyű lokalizálni őket, így rendre rájuk talál egy testvérpár, Moisés (Miguel Ángel Silvestre) és Christian (Enric Auquer). Hogy bonyolultabb legyen a helyzet, az egyik lánynak kapcsolata volt a főstrici egyik emberével, de magával a kupleráj tulajdonosával is.

A készítők szándékosan nem ötvenperces, egyórás részekben gondolkodtak, dinamikus sorozatot akartak, ehhez pedig passzol a 25 perces epizód, ami amúgy nagyrészt a szitkomok sajátja. Miközben folyamatosan pörögnek az események, és fél percnél hosszabb, érzelgős dialógus nincs, megismerjük valamennyire a lányok és a nyilvánosház múltját.

Elég egyértelműen mutatják be, milyen módszerekkel hálózzák be a szerencsétlen sorsú, szegénysorból jött, naiv, kiszolgáltatott lányokat, hogyan veszik el tőlük a személyes irataikat, hogyan zsarolják őket azzal, hogy baja lesz az otthoniaknak, ha szökni, lázadni merészelnek. Érzelmi, fizikai zsarolás egyaránt jelen van, minden pillanatban.

Ezeket a történeteket több szemszögből is megismerjük,

így a szórakoztató sorozat egyfajta missziót is ellát: ha csak pár tinédzserlánynak eszébe jut majd hasonló helyzetben, amit látott a Sky Rojo-ban, és másképp dönt a saját életével kapcsolatban, akkor már nem volt hiábavaló az első évad leforgatása. Van tehát mélység is ebben a kissé csapongó történetben, a nagy rohanásban, de alapvetően nem a moralizálásról szól a sztori.

Vannak fantasztikus elemek is a sodró tempójú kalandsorozatban: egy ember, akinek egy erős ütést követően kettéválik a koponyája, és több liter vért veszít, nem lesz fitt egy nappal később, márpedig itt ez történik az Asier Etxeandia alakította karakterrel, Romeóval. A legfőbb probléma azonban az, hogy a tényleg kubai Yani Pradót leszámítva

nincs igazán szimpatikus figura a sorozatban:

sorstársnői ugyan pozitívabb karakterek, mint a főbűnöző és a két embere, de nehéz drukkolni nekik tiszta szívből. Talán a szőkített Wendyt sajnálja még meg a néző, főképp a bár vécéjében történt verbális megalázás és könyörtelen nemi erőszak után, de Coral egy opportunista figura, nem ébreszt sok rokonszenvet a nézőben.

Sokan hasonlítják a Túl a vörös kanapént a világsikert aratott A nagy pénzrabláshoz. Nem véletlenül van így, és ezért két személy felel. Az egyik Esther Martínez Lobato, aki a La Casa De Papelhez 17 epizódot írt (és olyan sorozatokban dolgozott, mint a Bárka vagy a Vis a vis). A másik pedig egyértelműem Álex Pina, aki A nagy pénzrablás producere és írója egyben, de íróként ott volt a Balfék körzet 118 részénél, sok más tévés munka mellett.

A sorozatot Madridban és Tenerifén forgatták,

a Vancouver Media gyártja a Netflix megrendelésére. 2019 novemberében kezdődött a forgatás, de 2020 tavaszán a járvány közbeszólt, leálltak a munkák, mint sok ezer másik sorozatnál világszerte. 2020 őszén folytatták, és a tervek szerint hamarosan jön is a második, egyben utolsó évad. Nem kihagyhatatlan darab, de aki szereti a Guy Ritchie-féle vizuális megoldásokat, bírja a humorral kevert, nagy tempóban száguldó, de kissé felszínes drámát, vagy a spanyol szériákban jócskán látható teátrális alakításokat, annak megér négy órát, egy este alatt kivégezhető sorozat.