Gelencsér Tímea: Nem költöznék külföldre egy szerelem miatt

Mennyire mozoghat szabadon a pandémia alatt Dominikán, milyen a kapcsolata Palik Lászlóval, hogyan kezdi a reggelt, mit eszik, hogyan óvja bőrét a TV2 riportere? A férfiakkal való kapcsolatáról, a dominikai munkáról, az Exatlonról is mesélt a szépségkirálynő.

Lassan vége az Exatlonnak, öt hónapja kinn vagy Dominikán. Vágysz haza?
Én két hét után is hazavágyom, bárhová megyek, és tartom a mondást: mindenütt jó, de a legjobb otthon. Ettől függetlenül persze nagyon jól érzem magam Dominikán, megismertem az országot is. Nagyon gyorsan repül itt az idő, amikor tehettem és volt idő rá, jöttem-mentem, delfinekkel úsztam, majmokkal, papagájokkal találkozhattam. Eseménydús időszak ez.

Forrás: Gelencsér Tímea/Instagram

Palik László nagyon dicsér, vele milyen a viszonyod?
Ő tanít engem, és nekem is dicséri a munkámat. Ha dicséret nem jön, csak építő jellegű kritika, azt sem bánom, mert abból tudok tanulni. Mind a kettő kell. Nekem szükséges a visszajelzés, akár jó, akár rossz. Én hálás vagyok neki azért, hogy mindenben segít. Persze főképp a munkában, de ha valamim épp nincs, akkor egyből elintézi, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben. Ha valamilyen élelmiszer kell, beszerzi, de a múltkor a telefontöltőm romlott el, azonnal szerzett újat.

Olyan volt, hogy csúnyán lehordott?
Olyan nem, de azért szól, ha valami nem tetszik. Ha van rajtam seb, azt szóvá teszi, és előfordul, hogy valahová felmászom egy fotó miatt, de közben megkarcolom a bőröm. Ezeknek a helyzeteknek nagyon nem örül, de nekem hiányzik az adrenalin, és én is szeretnék ezeken a pályákon száguldozni, mégiscsak versenyző voltam!

Olyan is van, hogy nem enged el bizonyos helyekre, mert veszélyes.

Neki mindennél fontosabb, hogy a produkció összes tagja biztonságban legyen. Ha anyukám tudná, mennyire óv, biztos örülne neki. Ugyanígy a versenyzőkre is figyel a futamok között, mert nekik aztán semmi félelemérzetük nincs. Hatalmasakat esnek, de aztán felállnak, és semmi bajuk – de egy ilyen esést rossz nézni! Palik Laci is attól tart, nehogy valaki elvágja a lábát, vagy más sérülést szerezzen, mert akkor nem tud versenyezni.

Milyen körülmények között élsz Dominikán?
Egy elzárt területen él és dolgozik a stáb. Én egy négylakásos épületben élek, van egy amerikai konyhás nappalim, mellé egy hálószoba. Mindkettőnek van erkélye, és persze fürdőszoba is van. Nem tudom, pontosan mekkora a lakás, szerintem ötven négyzetméter körül lehet. Én ezt teljesen úgy rendeztem be, mintha otthon lennék.

A harmadik évemre pontosan tudom, mi kell nekem, mi kell nekem a komforthoz.

Otthonról hoztam sok dolgot. Van egy diszkógömböm, ami ugye a Dancing With The Stars jelképe volt, de vannak fotók a barátaimról, a tesómról, a kutyámról is. Apróságokat, kütyüket is hoztam, kameraállványt például, de drónom is van. Van egy medence is a házhoz, de én szeretem annyira a vizet. Régebben, versenyzőként sem szerettem a medencés futamokat. Nincs bajom a vízzel, de nem is vágyom arra, hogy vizes legyek. Ha napozom, utána lehet, hogy gyorsan megfürdök, de aztán napozom tovább, nem lubickolok, nem vagyok tavi tündér.

Mennyiben változott az étkezésed?
Teljes mértékben megundorodtam a hústól. Érdekes módon gyerekkoromban nagyon szerettem, de valahogy úgy alakult, hogy az első Exatlon után, ahol még versenyző voltam, megutáltam a húst. Ha nem látom a húst, akkor meg tudom enni, például rántott csirke formájában vagy tortillába tekerve. Elmentem egy kicsit vegetáriánus irányba, tojást, halat azért eszem. Sok gyümölcsöt eszem, zöldséget, hüvelyeseket.

A forgatásokra is rengeteg gyümölcsöt hoznak a stábnak, mangót, ananászt, papaját.

A gyümölcsökben sok a cukor, de én rengeteget mozgok a forgatás előtt és után, jövök-megyek, görkorizom. Úgyhogy a magas cukortartalmuk miatt én nem vonom meg magamtól a trópusi gyümölcsöket, mert itt épp azok a legjobbak. Hoztam magammal élelmiszert, például kölestésztát, ez diétás étel, ilyet nem biztos, hogy találok Dominikán.

Hogyan tartod magad jó kondiban?
Reggel felkelek és elmegyek futni. A testvérem személyi edző, ő ajánlott már sok más edzésformát, de azokat annyira nem élvezem. Nekem itt kinn a reggeli futás jött be, akkor még hűvösebb a levegő, csicseregnek a madarak. Naponta hét-nyolc kilométert futok, és ez nekem nagyon kell, ilyenkor gondolom át a napot, mi várható, a versenyzőkkel épp mi történik. Átgondolom, ki kivel van épp jóban, ki milyen szériában van.

Fontos, hogy nem jön velem senki, egyedül futok, ez nekem teljesen énidő.

Otthon is egyedül szoktam futni, nem szeretem, ha ilyenkor más is ott van, és esetleg beszélgetni kell. Aztán hazamegyek, letusolok, megreggelizek és már megyek is a pályára. Mivel az egész stáb egy elzárt, biztonságos területen él az Exatlon forgatásainak hosszú hónapjai alatt, a reggeli futás közben semmitől nem kell tartanom. Nem rabolhatnak ki, de van, hogy kutyák szegődnek mellém, futnak mellettem, mögöttem, biztos játszani akarnának. Ha megállok, ők is ezt teszik, ha folyatom a futást, szaladnak velem.

A szépségápolás nehezebb kinn, mint otthon?
Nagyon nem könnyű, sok szennyeződés éri az arcomat is, nehéz tisztán tartani a bőrt ebben a nedves, meleg klímában. Mindig letisztítom, lemosom az arcom, ehhez van egy kis készülékem, amit kihoztam Dominikára. A bőrömet egy kókuszolajjal hidratálom, ezt már itt vettem. Ahol lakom, aloe vera nő, onnan szoktam letépni, de az arctisztítóm is aloe verás. Sokszor zavar, hogy a nagy meleg miatt csillog a bőröm, fénylik, erre igazán jó megoldást még nem találtam.

A pályára nem szerek nagyon kisminkelve menni,

mert nagy lenne a kontraszt: hogy nézne az ki, hogy én ott állok talpig sminkben, a versenyzők meg csapzottan, amint épp kimásztak a medencéből? Sem alapozót, sem púdert nem használok, amikor a pályákon forgatunk, szempillaspirált viszont igen. Úgy érzem, ezért hálás a bőröm, rugalmas, feszes, nem jelennek meg pattanások. Szóval, tudom, hogy a sok napozás öregíti a bőrt, de ezzel nem foglalkozom. Kókuszolajat használok mindenre, a bőrömre, az arcomra, de még a palacsinta alá is azt teszem, amikor sütök. Kellemes az illata, mindenre jó. Persze a kinézet fontos: sok ruhám van, nem szeretek ugyanazokban mutatkozni a képernyőn.

Minden nap dolgozol?
Heti egy-két szabadnapom van, de akkor meg online anyagokat fogatunk.

A TikTok hogyan jött az életbe?
Nehezen indult a kapcsolatom vele, de igazából akkor még Musically volt a neve, és főleg kislányok tátogtak rajta különféle zenékre. Ez mekkora hülyeség, gondoltam magamban, és nem is nagyon foglalkoztam vele. Regisztráltam, de csak azért, hogy a Timella nevet ne vigye el senki. Két évig nem voltam aktív, közben TikTok lett, és megjelentek a táncos videók. Táncolni pedig nagyon szeretek, ezt a Dancing With The Stars nézői is láthatták.

Elkezdtem én is videókat gyártani, de eleinte nem értettem hozzá,

a kommentelők viszont nagyon cukik voltak, segítettek, mit, hogy kellene. Követem a trendeket, élvezem csinálni. Otthonról kérték, hogy csináljak a versenyzőkkel is, ők is élvezték. Nagyon sokan vannak a TikTokon, vannak videóink 1,7 és 1,5 millió megtekintéssel is. Úgy érzem, mintha ott már többen lennének, mint az Instán. Az Instagram persze továbbra is nagyon fontos nekem, de a TikTokon sokat nevetek, és lehet tanulni is onnan. A gyerekeket azért figyelmezetném, hogy sok hülyeség is van fenn, de ezzel nem lehet mit csinálni - viszont ha csak a tánc kell, ha kikapcsolódni akarsz, akkor rendben van.

Szerintem akkor lesz sikeres a videó, ha jól érzed magad benne, olyan ruhában, amelyek komfortos neked.

Alapvetően rövid videók ezek, és erről anyukám jut eszembe, aki többször mondta, hogy még nézte volna tovább. Ezeknek a TikTok-anyagoknak épp az a lényegük, hogy rövidek, mert így fennmarad az érdeklődés. Néznéd tovább, így visszajössz, hogy megnézz újabbakat. A zenét, a táncot mindenki szereti, ezért működik a dolog. Én is szeretek énekelni, pedig nem tudok... más meg szeret táncolni, akkor is, ha nem tud igazán. A kommentelők néha odaszúrnak, de aki élvezettel csinálja, annak jó kikapcsolódás.

Mit lehet tudni a magánéletedről, van barátod?
Az elmúlt három évben fél éveket éltem Dominikán, majd megint felet otthon, így elég nehéz működtetni egy párkapcsolatot. A tévézésnél lehet olyan, hogy választani kell a magánélet és a karrier között, nehéz összeegyeztetni a kettőt. A távkapcsolat nem az igazi, az pedig hogy néz ki, hogy én félévente lelépek hat hónapra? Sokan kérdik persze, van-e barátom, de nem stresszelek ezen, most inkább a karrieremet építem. Majd én is szeretnék gyereket, családot, ez természetes, de a mostani életszakaszomban még a munka a fontos. Persze lehet, hogy jön egy szerelem, és akkor újratervezek. Nem szeretnék olyan lenni, aki egy férfiért mindent eldob, de olyan sem, aki nyolc macskával, egyedül öregszik meg. Nehéz kérdés.

Meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod?
Három év volt a leghosszabb.

Sportoló volt?
Nem. De rájöttem, hogy nálam nem működik az „ellentétek vonzzák egymást" elv, nekem aktív, pörgős pár kell, aki szeret utazni, túrázni, akivel mélyebb témákat is meg tudunk beszélni. Fontos, hogy fel tudjak nézni rá. Én szépen válok el, észérvekkel szakítok, így marad a normális kapcsolat. Ha érzem, hogy hosszú távon nem fog működni, akkor is véget kell vetni a kapcsolatnak.

Sokat jártál külföldön, most is ott élsz épp. Lehet, hogy egy külföldi férfi lesz az igazi?
Nem hiszem... magyar párt szeretnék. Magyarul álmodok, úgy is gondolkodom. Tényleg sokat utaztam, de mindig hazavisz a szívem, nem tudnék mindent feladni... Öt hónapra oké, mert az munka, de a családomat nem adnám fel, nem költöznék külföldre egy szerelem miatt.

Sok férfival dolgozol együtt, törökökkel, dominikaiakkal. Próbálkoznak nálad?
Nem, mindenki nagyon kedves és tisztelettudó. A stáb nagy része látott engem már versenyzőként az első évadban, látott sárban kúszni, látott sírni, nevetni: ez már szinte egy család, nem szépségkirálynőként tekintenek rám. Laci is nagyon vigyáz rám, például egy idegenvezető lány vitt ide-oda, de mindig írnom kellett Lacinak, amikor elindultunk, és akkor is, amikor megérkeztem, itt ez a rend, mindenkinek biztonságban kell lennie.