Bánfalvy Ágnest 24 éves korában ismerték meg a tévénézők, amikor a nagy sikerű filmsorozat, az Abigél Torma Piroskájaként tűnt fel a képernyőn. A Vígszínház színésznője később Svédországban, Párizsban és az Amerikai Egyesült Államokban is élt, majd visszatért Magyarországra. A színművész szárnybontogatása első éveire emlékezett vissza Nádas Györggyel a Dankó Rádió, Jó pihenést! című műsorában.
Amikor az ember egy ilyen helyre bekerül, egyrészt megilletődik, hogy kiválasztották, másrészt tiszteletben tartja, harmadrészt pedig ámul, hogy micsoda színészóriásokkal dolgozhat. Ruttkai Éva, Darvas Iván, Tábori Nóra, sőt, még egyszer vendégként a Turay Ida is volt a Vígben.
Csupa nagy színészek, akiktől tanulhattunk. Várkonyi Zoltán, az igazgató nem tiltott minket, mint más rendezők, vagy igazgatók a forgatásoktól meg tévézéstől. Szívesen kiadott minket, mert tudta, hogy a külsős szereplés a színház népszerűségéhez is hozzáad. Mi pedig csak dolgoztunk és dolgoztunk, mert tudtuk, így lehetünk ismertek" – nosztalgiázott a Dankó Rádió Jó pihenést című műsorában Bánfalvy Ágnes, aki a színpadon nemcsak prózai, hanem zenés darabokban is ért el sikereket. Az adásban elárulta, hogy annak idején egy lemezszerződésre is ajánlatot kapott a Jó estét nyár, jó estét szerelem Kicsi görög című dala kapcsán.
A Szilvavavacsora nagy sláger lett. Annyira jól sikerült, hogy a bemutatónk utáni banketten, a lemezgyár akkori igazgatója, Bors Jenő felajánlotta, hogy csinálnának nekem egy nagylemezt. Végül nem került erre sor, mert megijedtem.
Az járt a fejemben, mégis hogyan nézne ki, ha én ilyen fiatalon egy nagylemezt adnék ki, miközben ott sorakoznak előttem a nagy sztárok. Ezt a kihagyott lehetőséget mai napig sajnálom" – vallotta be Nádas Györgynek a színművész.
A másik emlékezetes alakítása Szabó Magda Abigél című művének filmadaptációjához kötődik. A művésznő bevallotta, nemcsak szakmailag, de emberileg is rengeteg pozitív élménnyel gazdagodott a forgatások alatt, miközben Torma Piroskát alakította.
"Mi, lányok nagyon összetartottunk, és így van ez mind a mai napig. Tudunk a másikról, beszélünk, találkozunk, köszöntjük egymást, igen közel állunk egymáshoz. Két-három hónapig, reggeltől estig összezárva éltünk, utána pedig nem tudtuk elengedni egymást" – tette hozzá Bánfalvy Ágnes, aki a folytatásban párizsi és amerikai munkáiról is mesélt.