A Kossuth-és Jászai Mari-díjas színész a kedden megjelenő Ripost7-nek mesélte el, hogy akkoriban a szerelem vakmerővé tette, ami miatt kis híján az életével fizetett. "Ebben az időben két dolog foglalkoztatott nagyon: az építészet és az irodalom. Magam is számos verset írtam, ezeket édesapám gépelte le és rejtegette, mert akadt köztük néhány igencsak rendszerkritikus. Leginkább a szabadságvágyra emlékszem, és arra, hogy
gyakran kellett megbújnunk a pincében, ami azért zavart nagyon, mert éppen először voltam szerelmes, hiányzott a kislány.
El is szöktem a Rózsadombra, ahol a szerelmem lakott, és amikor jöttem visszafelé, az egyik sarkon furcsa hangot hallottam a fejem fölött, és már hullott is a vakolat. Valaki egy sorozatot eresztett oda, meg is halhattam volna... Mégsem éreztem félelmet, inkább csak izgatott voltam és bizakodó, reméltem és kívántam a forradalom győzelmét" - nyilatkozta Balázs Péter.
Balázs Péter, aki 14 éven át volt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, az Origónak nemrég videóinterjút adott, amit itt nézhet meg.