Egy erős, kegyetlen darab, amely olyan világban játszódik, ahol az emberek egy jó része megkapta az öröklétet, a folyamatos fiatalító kúrákkal, azonban a túlnépesedés miatt logikusan le kell mondaniuk a családalapításról. Aki gyereket szül, nevel és lebukik, azt a rendőrség viszi el, majd jön két tisztogató, akiknek egészen könyörtelen és brutális a munkája, nekik kell végezni a kisgyerekekkel, adott esetben csecsemőkkel.
Képileg lenn reménytelen szürkeség, embertelen betonrengeteg, lepusztult, gigászi épületek, függőleges nyomornegyedek. Fenn, a felhőréteg fölött minden kellemes, van fény, süt a nap, elegáns partikra járnak a halhatatlanok. A főszereplő a hatóság embere, neki kell kimennie címekre, ahol kisgyereket nevelnek apák, anyák: miközben az őrjöngő, kétségbeesett szülőket elhurcolják, neki kell megölnie a kisdedeket. A 18 perces alkotás nélkülözi teljesen a humort, viszont felkavaró, képileg, technikailag szinte tökéletes, néha olyan, mintha nem is animáció, hanem élőszereplős epizód lenne.
Ez sem vicces darab, viszont remekül rávilágít az emberi élet múlandóságára. Az alaptörténet szerint a brit partoknál egyik reggel egy meztelen halott férfit fedeznek fel – eddig sima rendőrségi ügy lenne, egy hír a sokból, csak épp ez az ember legalább száz méter hosszú és több száz tonna, konkrétan egy óriás, aki mellett akkora egy hagyományos ember, mint egy gyufaszál.
A városka lakossága kimegy bámészkodni, egy darabig áhítattal, csodálattal, fegyelmezetten nézi a gigászi tetemet, majd valakinek eszébe jut megmászni a húshegyet. Innen kezdve a halott teste játszótér lesz, munkagépekkel elkezdik a csonkolást, falfirkák jelennek meg rajta, gyerekek kergetőznek a hasán, a hatalmas pénisz pedig cirkuszba kerül, ott mutogatják.
Sunset City az epizód helyszíne, a cím pedig egyből sejteti, hogy egyfajta fricska lesz majd azoknak a szolgáltató cégeknek, akik spórolnak a call centerrel, az emberi munkaerővel, és arra kényszerítik vásárolóikat, hogy hibás termék vásárlása után, probléma esetén órákon át géphangot kelljen hallgatniuk a telefonban, és a készülékeik nyomógombjaival válogassanak a végtelennek tűnő menüpontok között.
Az első képekből látjuk, hogy a történet egy fikciós közeljövőben játszódik, egy luxusvárosban, ahol gazdag, idős emberek tengetik napjaikat. Vízen úszó robot viszi egy öregúrnak a medencében az italát, fotószalagon zajlik a bőr fiatalítása, a regenerációs kezelés, robot sétáltatja a kis ölebet, majd szedi össze utána a székletet. Ilyen lusta, modernizált világban él az első epizód főszereplője, egy koros asszonyság, akinek robotporszívója előbb kisebb ellenállást fejt ki, majd egyre agresszívabb lesz, a végén pedig már-már egy menekülős horrort látunk, csak épp nem egy vámpír üldöz egy fiatal nőt egy sötét kazamatában, hanem egy ártalmatlannak hitt doboz, egy kis gépezet akarja meggyilkolni tulajdonosát egy luxusházban.
Az alaptéma persze nem újszerű (gépek lázadása, robotok összefogása az emberiség ellen), a feldolgozás módja miatt viszont megéri a 10 percet. Apró poénokkal veszik el a készítők a sztori komolyságát (a robot arra készül, hogy megölje a kutyát és a nőt, de közben precízen letisztogat egy konyhaszekrényt, nehogy folt maradjon rajta), úgyhogy elgondolkodtató, de mégis könnyed epizóddal van dolgunk. Felbukkan benne a hős, vadnyugati karakter is, az idős szomszéd bácsika formájában is, de többet nem árulunk el.
Ennyi véletlen nem lehet, tehát szándékosság állhat a háttérben. Egy vándor egy sivatagos bolygón (mint a Tatuin a Csillagok háborújában) megérkezik egy poros településre (mint Mos Eisley) és bemegy a kantinba (ahogy tette Luke és Kenobi). Ott rászállnak fejvadászok (mint Greedo Han Solóra, ugyancsak a kantinban), majd csetepaté kezdődik, a főhősnek pedig levágják a kezét (mint Luke-nak később).
A sztori egy halhatatlan férfiról szól, akinek a génjeit többen szeretnék alaposan megismerni, így felettébb keresett személyről van szó. A kősivatagban magányosan éldegélő, megviselt Boris Beckerre hasonlító férfi aztán szakít az agglegényélettel, hazavisz egy nőt, és innentől felgyorsulnak az események. Mintha 18 percig Mandaloriant néznék, egy fél epizódnak elmegy.
Olyan, mint egy Stephen King-novella. Egy régi vonat nyikorogva, fújtatva megáll a nagy semmi közepén, éjjel, a főszereplő utas (ruházat, zsebóra alapján száz évvel ezelőtt járunk) pedig fel-alá mászkál, de nincs senki a szerelvényen. Egy jegyellenőr azért előkerül - kicsit állunk, ne távolodjon el a vonattól, mondja.
Az elegáns, okulárés úr cigarettára gyújt a sötét éjszakában, és persze eltávolodik a biztonságot jelentő vonattól, mert a 3-4 méter magas fűben észrevesz furcsa fényeket. Amikor rájön, honnan erednek, miféle fények ezek, akkor persze pánikszerűen menekülnie kell – csak épp eltéved a sötétben, a vonat pedig indulna.
Karácsonykor egy testvérpár leoson, hogy meglesse a Mikulást, amint kikészíti nekik az ajándékokat. Talán nem véletlenül mondják általában a szülők, hogy ne leskelődjenek, mert a két kisgyerek valami olyasmit lát, amit semmiképp nem lett volna szabad. Nem, nem a szexelő anyát és apát.
Egy hatalmas, nyálkás, undorító szörnyeteg tevékenykedik épp a tökéletesen feldíszített, csillogó karácsonyfa körül, a két kisgyerek pedig megpróbál észrevétlen maradni... a végén a nyomasztó történetet egy poénnal oldották fel a készítők.
Hasonló epizód, mint az Automatizált ügyfélszolgálat, legalábbis annyiban, hogy ott egy háztartási robot romlik el, és fordul az a személy ellen, akit elvileg ki kellene szolgálnia, itt pedig egy karbantartó robottal történik valami, és minden mozgó dolgot megpróbál elpusztítani. Történetesen itt a mozgó dolog egy űrhajós, aki épp egy kozmikus csata után, sérülten próbál bejutni egy kis bázisra, hogy ott pihenjen, oxigénhez jusson, míg eljönnek érte.
Az ember és a gép harcát mutatja be ez a kisfilm, az Automatizált ügyfélszolgálat bájos humora nélkül, felvillantván a reményt, hogy nincs minden veszve akkor sem, ha egy kiszámíthatóan mozgó, gyilkos gép a kreatív, ötletes megoldásokat kiötlő ember ellen fordul.
Jeges bolygó a helyszín, egy reménytelen, borzasztó világ, ahol a népesség java fizikai módon feljavított ember; olyan, aki képes 6-8 méter magasba szaltózni, egy kézen állni órákon át, egyszóval valamiféle Superman. A sztori főszereplője nem illeszkedik ebbe a sorba, viszont szeretne a nála erősebb és gyorsabb öccsével meg annak haverjaival lógni, és átélni mindenféle izgalmakat.
A masszív jégpáncél alatt gigászi bálnák fagyoskodnak, ezeknek lesz később nagy szerepük a történetben. Animés, képregényes hangulatú darab egy befagyott mikrokozmoszban vagánykodó galeriről és a testvériességről.