Két hónapig kutattak, kerestek zenekarokban, gimnáziumokban, de a megfelelő fiúra sehol sem találtak rá Dobray György és Horváth Péter. A karakter megvolt, egy Füge nevű sármőr kellett nekik, akiben megvan a kamaszok visszahúzódása, bizonytalansága, de egyben szenvedélyes, művészi és tud irányítani is, ha kell. Az idő vészesen fogyott, a filmindító értekezleten előtti napon még nem volt meg a főszereplő.
Az Almássy téri Szabadidő Központ rocktáncházában egyik kávét itták a másik után. A sztori szerint épp történeteket meséltek egymásnak arról, amikor híres rendezők vagy producerek az utolsó pillanatban találták meg a főhőst, aki telitalálatnak bizonyult. Ekkor ment el mellettük egy vékony srác, megszólították, megismerkedtek, és hamar érezték, hogy ő jó lehet. Kiderült a neve, és az is, hogy egy ott muzsikáló zenekar tagja.
Mindössze egy ötperces próbafelvétel után összecsapták a tenyerüket, megegyeztek, Beri Ary pedig ezen a néven írta alá a szerződést, a valódit, nem volt hajlandó elárulni.
Berencsi Attilát 12 éves koráig nagymamája nevelte Ózdon. Négyéves kora óta rajzolt, 6 éves korától csellózott, amit Budapestre kerülésekor kényszerült abbahagyni. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, itt alakult a Beri Ary és a Játékos Fiúk és a Bery Ary és a Pillangók zenekara. Legismertebb filmjei a Szerelem első vérig, a Szerelem második vérig és a Túsztörténet. Foglalkoztatott fiatal filmszínész volt, amikor 1990-ben visszavonult a nyilvánosságtól.
„Nem készültem ilyen életre, nem volt rá receptem. Hogy kellene megélni, átmenteni? Visszatekintve nem kívánt módon érintett a dolog" – mondta a népszerűségről. Utolsó filmje valószínűleg nem a kedvence, mert egy váci kompon visszaadta a mozijegyek árát egy párnak, akik elmesélték, hogy látták a Szerelem utolsó vérig-et. „Be voltam rúgva" – mondta egyszer a Fem3-on.
„Dolgoztam, fenntartottam magam, de más bioritmusban és más rendszerben. Nem a gyár, hanem a kocsma felé fordultam. Ezt kinövi az ember. Nem voltam alkoholista, de bírtam inni. Sokszor kellett menni, és sokáig" – emlékezett a léha évekre. Most újra zenél, fest, nem is rosszul. A szervezete jelezte, hogy túlment egy határon, eldobta a cigit, és felhagyott a korábbi életmóddal. Tizenegy éve volt ez. „Zavar, hogy sok időt pocsékoltam el fölösleges dolgokra" – mondta egyszer a TV2-n.
Forrás: A Mozgó Képek (1985), Arcanum.hu