Milyen érzés ennyi év után újra a Csináljuk a Fesztivált! színpadán állni?
- Nagyon örültem neki, hogy a műsor újra képernyőre kerül. Én még ahhoz a csapathoz tartoztam, akik korábban három egymást követő évben is részt vehettek a műsorban, amit egyébként én nagyon szerettem. Nagyjából ugyanez volt a tematika, régi dalokat kellett színpadra állítani, ezért kicsit nosztalgikus volt számomra, hogy erre most is felkértek. Külön öröm, hogy nagyon jó dalt kaptam – nem mondhatom meg, hogy mit – de nekem egy nagy szerelem, úgyhogy én bízom benne, hogy el fog jutni a dal a döntőig.
Amikor megtudta, hogy kik ülnek a zsűriben, mit szólt? Félt, hogy valaki kritikus lesz?
- Igazából azért nem, mert legtöbbjükkel nagyon jó kapcsolatban vagyunk, igaz Andival és Bogival eddig még nem ismertük egymást. Például Gyuri bácsiék nekem egy régi barátság. Annak idején, amikor Angliában éltem és haza kellett szaladnom pár napra, volt, hogy
ott laktam náluk a villában.
Ezen kívül ugye Gyuri bácsi volt régen a Csináljuk a Fesztivált! egyik műsorvezetője, innen is ismerjük egymást. Én úgy gondolom ez nem egy olyan verseny, ami vérre menne, inkább barátok beszélgetnek egymással szuper dalokról.
Azok közül az előadások közül, melyeket látott, volt-e olyan, ami megérintette vagy nagy konkurenciának talált?
- Igazából nagyon széles a mezőny, emiatt egy forgatási napon a szereplők körülbelül egy negyede van csak jelen. Ott voltak olyan produkciók, amiket sikerült elcsípni és láttam, azok nagyon tetszettek, főleg Király Viktorék előadása.
A felkérése nem lehet véletlen, hiszen a magyar kultúra és hagyományok őrzése fontos önnek.
- Azért is örülök ennek a műsornak most igazán, mert én épp idén vagyok húsz éve a zenei pályán. Úgy érzem, hogy ehhez a húszéves jubileumhoz ez a műsor és a célja olyan szépen kapcsolódik. Természetesen a műsoron kívül nagyon sok tervünk van még az idei ünnepi évre. Én kislánykoromtól kezdve néptáncoltam és tanultam népzenét, de a húsz év alatt – kisebb nagyobb kihagyásokkal – egyfajta misszióként tekintettem erre a hivatásra, és azóta is rendületlenül kitartok mellette. Kezdettől
az volt a legfontosabb, hogy a fiataloknak, az embereknek újra közelebb tudjuk hozni a magyar kultúrát, a magyar népzenét.
Nagyon sokszor volt annak idején, amikor megjelent az első lemez, – amin ugye Hulla szilva a fáról, Hej Dunáról fúj a szél és hasonló népdalok is szerepeltek – hogy több levelet is kaptunk általános iskolai énektanároktól, akik nagyon szépen megköszönték, hogy vagyunk, mert a gyerekek azóta megszerették az énekórát és a népdalokat.