"Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy a Mama mindig mellettem van, különösen az utóbbi nehéz hónapokban. Nagyon közel vagyunk egymáshoz és szinte mindent megbeszélünk. Nekem Ő a példaképem, a barátnőm és az anyukám egy személyben" -- kezdte a Borsnak Léna, akivel egy táncstúdióban készült interjú.
"A Papa halála utáni napon volt egy fellépésem egy táncversenyen. Én nem hátráltam meg ettől, mert a tánc erőt adott elviselni a fájdalmat" - mesélte, hozzátéve, hogy a tánc és a zene sem életforma, sem hivatás, hanem egy szeretett hobbi, mely boldoggá teszi őt, segít érzései kifejezésében. Léna biztosan tudja: a zene mindig is részese lesz az életének, így viszi tovább elhunyt édesapja örökségét.
Édesanyjával sokat utaznak együtt, és természetesen a víz szerelmesei mindketten. Míg Mecky, ahogyan Léna is hívta: „a Papa" is velük tartott, rendszeren vitorláztak a Balatonon.
Imádok vitorlázni, de ez egyelőre egy kicsit fájdalmas gondolat. Nagyon hiányzik nekünk a Papa. Bele sem akarok gondolni, hogy nélküle hajózzunk ki
– mondta zárásul Léna, aki tele van tervekkel, és reméli, hogy édesapja mindig büszke lesz majd rá.