Pataky Attila: Én minden nap hálával ébredek

Szombat este kiderül, mely magyar sláger nyeri a Csináljuk a fesztivált! című műsort a Dunán. Ennek apropóján faggattuk Pataky Attilát, aki szintén szerepelt a show-ban: elárulta, milyen zenék voltak rá elementáris hatással, mi az igazán fontos neki az életben, és azt is, miért lett zenész.

Ebben a show-ban mindenki más dalát adja elő: biztos nem véletlen, hogy ön egy Beatrice-slágert énekelt.

Én nem nagyon szeretek a saját bőrömből kibújni, én jól érzem magam. Az EDDA-utat járom, a magamét, és magam írom a dalaimat, de itt volt ez a lehetőség, hogy másképp mutassam meg magam a színpadon. Feró a magyar rockzene egyik legemblematikusabb figurája.

Jóban vagyunk: amikor először játszottunk Budapesten az Ifiparkban, még a régi időkben, sokat segített nekünk.

Nem pátyolgatott, de olyan előfordult, hogy az Ifiparkba felszerelést hozott, de én is segítettem mindenben, amikor Miskolcra jöttek. Megvolt a kölcsönösség. Ebben a műsorban az Azok a boldog szép napok-at vállaltam, de a dal nem került be a döntőbe, viszont Korda Gyuri szerint én továbbjutottam volna... Szeretettel adtam elő ezt a slágert: bár ebben a dalban nem lehet nagyot énekelni, de akkor is ez egy nemzedék meghatározó dala volt, és ma is az.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Melyik a kedvenc évtizede a rockzenében?

242 dalunk van, és már a kezemben tartom a 35. albumunkat. De akkor is, a nyolcvanas évek bizony ütős idők voltak, meghatározó időszak volt. Mint szerzőpáros, Gömöry Zsoltival megtaláltuk egymást, majd érkeztek a többiek, Steve, Zolika, Kicsi, akikkel ma is együtt dolgozunk. Voltak nagyszerű dalok, időszakok... a hetes, nyolcas, tizenkettes lemez, a duplaalbumok...

Erős évek jöttek a húszas lemez táján is.

Meg szokták kérdezni, melyik dalomat szeretem a legjobban, de a válaszom, hogy mindet, mert mind az én gyermekem. A harmadik lemez óta egyedül írom a szöveget.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen zenei hatások érték gyerekként?

A nővérem harmonikázott, édesanyámnak primadonna szintű hangja volt, de édesapám is kiválóan énekelt. Ha a család elkezdett mulatozni, akkor ott komoly hangok szólaltak meg! A következő lépcsőfok talán az volt, amikor édesapám beszerzett egy Pacsirta rádiót, kicsit alakított rajta, azzal lehetett fogni a Szabad Európát. Azon hallottam először, hogy van olyan, hogy Beatles, Rolling Stones, Yes, Who, Deep Purple, Uriah Heep, én pedig szinte odaragadtam a készülékhez, hogy mi ez a sok csoda. Aztán kaptam felhangolhatatlan orosz dobozgitárt, amit néha egy gyufaszállal kellett tömíteni, hogy a kulcsok ne hangolódjanak el.

Aztán jött a kagylózás, ahogy mi hívtuk, a külföldi dalokat felvettük lengyel magnóra, szalagos magnóra, és hallgattuk újra meg újra...

egyszóval, nekem ez volt a meghatározó időszak, a Deep Purple, a Beatles. A She Loves You, a Yesterday meg a többi... Onnan már egyenes út vezetett engem a zene felé, édesapám végtelen szomorúságára. Ő azt akarta, hogy építészmérnök legyek, de én csak az építőipari technikumot voltam hajlandó elvégezi. Három évet dolgoztam is a szakmában, de szerintem az építőipar bitang jól járt, hogy én nem építettem házakat.

Melyik volt az első meghatározó koncertje?

Óriási erővel hatott rám két buli. Az egyik egy Omega-koncert volt Miskolcon, a Sportcsarnokban. Az igazgató titkárnője az anyósom volt, így bejutottam hamarabb a sportcsarnokba, ott ismertem meg Benkő Lacit. Az óriási volt... a füst, a zene, a show! A másik egy francia énekes koncertje volt, sanzont énekelt, a debreceni sportcsarnokban hallottam. Oda egy technikuson keresztül jutottam be, már a beállás is egy csoda volt.

Az interjú folytatódik, lapozzon!