Horányi Julival és Horváth Boldival együtt ti a Santa Mariával indultatok, de nem jutottatok a döntőbe. Szomorkodtatok miatta?
- Mi nagyon jól éreztük magunkat, élveztük, hogy együtt énekelünk, és táncolhattunk. Talán a bulis számok valamelyest hátrányban vannak, nem ezek mennek tovább, mert a magyar lélek szeret kicsit sírva vigadni. Kicsit sajnáltuk persze, hogy nem jutottunk tovább, de ez így is egy jó móka volt.
Dönthettél, mely dallal indulsz?
- Volt szó arról, hogy szólódalt kapok, de azt a dalt nem annyira kedveltem. Én viszont sok zsűri előtt álltam már, sok fordulót mentem különféle versenyeken, nem nagyon van már kedvem versenyezni, így felmerült, mi lenne, ha csapatban indulnánk, az mindig más hangulatú. Julival is és Boldival is öröm volt együtt készülni, próbálni, rengeteget nevettünk. Julival már rég terveztük, hogy dolgozunk együtt, és nagyon egy hullámhosszon voltunk első perctől, Boldival már volt közös dalunk, a New Level Empire zenekarral, így vele már összeszokott csapatot alkotunk.
A Csináljuk a fesztivált! show-ban évtizedes bontásban jöttek a dalok, neked van kedvenc évtizeded zeneileg?
- A nyolcvanas éveket nagyon szeretem, de előtte és azóta is rengeteg nagyon jó magyar dal született. Nem is lehet összehasonlítani őket. Jobbnál jobb dalok születtek, nagyívű, dallamos, jó szövegű zenék.
Mi volt az első kazettád?
- Azt hiszem, a T-Connection amerikai funkyzenekar. Ronggyá hallgattuk!
És az első koncert, amely nagy hatással volt rád?
- Michael Jackson Bécsben. A nyolcvanas években volt ez, talán a Bad vagy a Thriller turnéja. Tinilány voltam, egyébként is meg voltam őrülve érte és azóta sem láttam olyan show-t. Ahogy elkezdődött a show, koncert, felpattantunk, végigtáncoltuk az egészet, elementáris élmény volt.
Kinek drukkolsz a műsor döntőjében?
- Nehéz összehasonlítani a sok különféle stílust, korszakot. A sok remek dal és előadó közül Király Viktoréknak és Vecának is nagyon drukkolok.