Failoni Donatella, Oszter Sándor özvegye tavaly október óta kénytelen nélkülözni a férjét. Hatalmas az űr azóta az életében, de elfoglalja magát, és képes örülni mindannak, ami megadatik neki.
Kétféle magány létezik. Van, amikor az ember maga választja, de bármikor ki tudja nyitni az ajtót a szerette, akit vár. A másik változatban az illető már sosem jelentkezik, akit látni szeretnénk
fogalmazott Donatella.
Borzalmas elhagyatottságot jelent, hogy Sándor már sosem lép be a közös házunkba, de rengeteg barátom van, aki megteszi. Ők nem hagyják, hogy egyedül érezzem magamat. Van társaságom, ha szólni szeretnék valakihez
– mondta a zongoraművész.
"Sokszor álmodok Sándorral. Akkor odajön hozzám és megölel. Itt van velem a lányom, a párja és az unokám, tehát a családom sem hagy magamra. Rájöttem, hogy nem költözhetek ki a világból! Teljesen mindegy, hova megyek, az emlékeim elkísérnek, a szeretteim pedig bennem élnek. Tudom, hogy karácsonykor sokan érzik magukat egyedül, de ez a veszély engem nem fenyeget. Az ünnepeket velem tölti a család, és elmegyek a szentmisére is. Diósjenőn egyébként éjfél helyett este 8-kor tartják. Lenyűgöz az egyházi énekek és a Betlehem szépsége" - árulta el a Borsnak.