– Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen egy olyan művelt és elvárások nélküli közegben nevelkedtem, melyben
soha nem kerül terítékre olyasmi, hogy bárki szerint hogyan is kéne élnem az életemet.
Az ebédlőasztalnál sem a szüleimtől, sem a nagyszüleimtől nem kaptam még meg a jól ismert kérdést:
Na, Linduskám, hogy állsz a szerelemmel, mikor jön az unoka, vagy a dédunoka?
Éppen ezért nem érzem úgy, hogy a sajnos nemrégen elhunyt nagypapámnak csalódást okoztam volna azzal, hogy nem táncolhatott az esküvőmön, vagy nem tarthatta kézben a dédunokáját. Persze a kérdéseket megkapom másoktól – kezdte a lapnak Linda, aki kislányként sem arról álmodozott, hogy fiatalon lesz feleség és anyuka.
– Tulajdonképpen miért is kéne nekem bárkinek is elárulnom, hogy van-e változás a magánéletemben, vagy nincs?
Eleve azt sem értem, miért érez késztetést bárki arra, hogy az élete minden pillanatáról posztot készítsen.
Én inkább megélem és nem megörökítem a pillanatokat. Persze, használom a közösségi felületeket, de már csak akkor osztok meg egy képet, ha az mond valamit, vagy valóban úgy sikerült, hogy azt érdemes megmutatni. Maradjunk annyiban, hogy
én örökre szingli maradok, akkor is, ha nem!
– mondta nevetve a Borsnak Zimány Linda, aki ki is fejtette, mire gondolt.
– Akkor sem fogok a sajtóhoz rohanni, ha történetesen szerelmes leszek és családot alapítok. Egyszer csak szülök egy gyermeket és jó napot! – nyilatkozta a sajtónak Zimány.