Schell Judit hazatéréséről és a kinn töltött időszakról mesélt, elárulta, a kiköltözéskor még egyáltalán nem úgy tervezte az életét, mint ahogyan most éli, ugyanis nem tért vissza egykori színházához sem.
"Akkor voltam 25 éve a szakmában, de már korábban megszületett bennem a vágy arra, hogy egy kicsit itt hagyjak mindent, és elmenjek valahova töltődni. Mert 25 év azért mégiscsak 25 év. Persze van, aki ötven év után is kitart, de hát ki mit bír, kiben mi fogalmazódik meg, ki mit akar a színészi pályától meg úgy általában az élettől.
Nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki másképp reagál. Bennem az a vágy született meg, hogy kilépjek a jól ismert, megszokott közegemből, eltűnjek és feltöltődjek.
Egyfelől elfáradtam, elfásultam, másfelől pedig kíváncsi voltam, hogy külföldön, ami egy számomra ismeretlen terep, és engem sem ismer senki, meg tudok-e állni a lábamon, egyáltalán helyt tudok-e állni. Meg kiderült persze az is, hogy mi hiányzik és mi nem" - magyarázta Schell Judit, aki a koronavírus- járvány kirobbanása előtt is gondolkodott azon, hogy min kellene változtatnia.
Elmondása szerint valójában nem hiányzott neki semmi Spanyolországban, ugyanis tartotta a kapcsolatot a barátokkal és családjával is, sokszor meg is látogatták őt. Úgy gondolja ez egy fontos utazás volt az életében és nem bánta meg, hogy akkor a költözés mellett döntött, mert átsegítette őt élete legnehezebb időszakán.
A mélyén már túl vagyok. Már jövök felfelé. A mélyben Spanyolországban voltam.
Ültem a világ egyik legszebb helyén a tengerparton a napsütésben, a hálószobámból a végtelen vizet láttam, és közben arra gondoltam, hogy vége a világnak.
De ezen már túl vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy addig ülhettem ott, amíg fel nem bírtam állni" - idézi a Blikk Schell Judit szavait, aki ma már megválogatja, hogy milyen szerepeket vállal, nem dolgozik mindenáron.