"A tévének hála, jól megfizettek, így megengedhettem magamnak azt a fajta luxust, hogy színházban kevesebbet dolgozzam és a gyerekeimmel lehessek. Aztán való igaz, egyik napról a másikra megszűnt a televíziós munkám, de sem akkor, sem visszamenőleg nemhogy haragudtam volna érte, inkább hálás vagyok mindenért. Mert amikor becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik" – mondta a színésznő.
"Persze közben voltak nehéz időszakaim, nem volt elég, hogy hirtelen utcára kerültem, az édesanyám, aki ekkor már hosszú ideje Amerikában élt, halálos beteg lett... Elküldtek, és abban a pillanatban nem igen tudtam, miből élünk majd meg. Aztán szép lassan egymás után nyíltak meg az új ajtók, egyre több színdarabban játszhattam, drámákban, amire már nagyon vágytam" - mesélte a Bestnek.