A színésznő mindösszesen 12 éves volt, amikor feltűnt a Szomszédok című sorozatban és egy egész ország ismerte meg akkor a nevét. Bár a sorozat már 1999-ben véget ért, a mai napig sokan ismerik és szeretik a történetet, Ábel Anitával ez sem tudja feledtetni az akkori sérelmeit.
Az azért nagyon nehéz helyzet, amikor egy gyerek belenő egy országba, tizenkét évesen egyik percről a másikra megváltozik az élete, és már nem tud önmaga lenni, nem is tudja, kicsoda.
Ez nem egy egyszerű helyzet. Minden fázisomat látták a nézők – ismerte el Ábel Anita, hogy annakidején összezavarodott ettől a helyzettől.
Majd megdöbbentő kijelentést tett azzal kapcsolatban, hogy megbánta-e, hogy a sorozatban szerepelt és ha megtehetné, változtatna-e a múltján.
Nem vállalnám. Ha tudnám, mivel jár, nem vállalnám. Én nem vágytam oda fiatalon. Ez egy nagyon nagy félreértés, és dühös tudok érte lenni.
Én szerettem forgatni, előtte fantasztikus rendezőkkel dolgoztam. Nekem ez ugyanolyan munka volt, mint azok a filmek, amikben gyerekként játszottam. Engem kiválasztottak egy féléves sorozatra, nem vágytam oda, szerettem ezt csinálni. Olyan volt, mint másnak az élsport" – idézi a Blikk Ábel Anita szavait, aki már bánja, hogy akkoriban elvállalta a szerepet, melyben tizenhárom évre benneragadt.
Majd kitért arra is, hogy hiába szeretett volna többször is kiszállni, egyrészt a rendező, Horváth Ádám, másrészt az akkori élethelyzete sem engedte meg neki, hogy feladja a szerepét.
"Ádám már nincs közöttünk sajnos, így azt gondolom, nincs jogom ahhoz, hogy ezekről a dolgokról beszéljek. Az élethelyzetem úgy hozta, hogy nem tudtam kiszállni a sorozatból... Elképesztő kötelességtudatom volt már akkor is, ha menni kell, akkor menni kell. A bátyám egyetemista volt Szegeden, én középiskolába jártam, anyukám háztartásbeli volt, ügyelt a dolgaimra.
Amikor apu meghalt, nem lehetett az a helyzet, hogy én azt mondjam, viszontlátásra a sorozatból. Ez nagyon nyomós érv volt, hogy én ottmaradtam
– emlékezett vissza a tragikus időszakra Ábel Anita, amikor édesapja halála után az ő keresetéből élt a család és a gyász időszakában is dolgoznia kellett kamaszlányként.